Móricz Miklós: Az erdélyi föld sorsa

Erdély sorsa a föld. Gazdasági kultúrája ma még sokkalta kezdetlegesebb, semhogy a földjén keresztül szenvedett sérelmeket és veszteségeket más irányú termeléssel pótolhatná. A regáti román elem, amely a trianoni szerződés alapján birtokába vette Erdélyt anélkül, hogy megfontolta volna, vajon elég ereje van-e annak asszimilálásához, a maga szempontjából igen okosan választotta ki a földet, mint amelyen keresztül elvégezheti az utólagos hódítás munkáját. A földreform, amelyet a regátban történelmi szükségesség okolt meg, Erdélyben a románság politikai hegemóniájának megalapozását szolgálta. A földreform nyomán rendkívül nagy irodalom sarjadt ki. A románok csak a törvényalkotás idején, a győzelem hangulatában voltak elég bátrak ahhoz, hogy a földreform nemzeti politikai célkitűzését nyíltan hangoztassák. Később, amint a reform munkálatai előre haladtak, amint a benne foglalt számtalan sérelem nyomán a jogi viták megindultak, amint ezek a viták megakadtak azon, hogy nem volt Romániában bíróság, amely elég bátor lett volna ahhoz, hogy igazságot kiszolgáltassa s amikor a reform lényegét a külföld is kezdte megismerni, egyszerre megváltozott a románság hivatalos állásfoglalása a reformmal szemben. Ettől kezdve már annak szociális jellegét hangsúlyozták és a világ előtt a végrehajtott reformot annak hangoztatásával igyekeztek rokonszevessé tenni, hogy a nagy tömegek érdekében a reform elkerülhetetlen volt, a reform ellen való tiltakozás a magyarság uralkodó osztályának az érdekeit fejezi ki s alapjában véve a nagytömegek érdekeivel ellentétes. A román hivatalos és félhivatalos irodalom megtalálta a módját annak, hogy az erdélyi földreformmal kapcsolatban, amelyben a magyarság háború után a legnagyobb veszteségét szenvedte el, a világ előtt a magyarságra hátrányos képet rajzoljon.