Nadler Herbert: A keleti és déli Kárpátokban-Vadásznapló

"A fővadász azonban óvatosságomat feleslegesnek tartja, sőt nemsokára megunja és türelmetlenkedik, menjünk már át pompás zsákmányunkban gyönyörködni. Kis kerülővel cserkészösvényre térünk és hamar feljutunk rajta a rálövés tájékára. Velünk egy magasságban, tőlünk körülbelül 180 lépésnyire egy derék tizes álldogál és bennünket figyel. Megnézegetjük, majd a bozótban csaknem elmerülve, egyenest odamegyünk, ahol a dermedt bikát sejtjük. Mindjárt rátalálunk, noha a magas gazban csak akkor látjuk meg, amikor már szinte belebotlunk.

Páratlan huszas! Hatalmas agancsának jobb szárán tíz, bal szárán nyolc ág van. Olyan kiváló trófeához jutottam, amilyet abból a vadászati paradicsomból magamnak kívántam és hazavinni reméltem. A 6.5-es kis golyó ott vágott bele, ahová szántam és gyorsan végzett vele. Fényképezésre lehúzzuk a széles ösvényre, de mivel még nem kelt fel a Nap, jobb világítást várva, mellette álldogálunk, üldögélünk és megtárgyaljuk élményünk minden részletét. Vadászembernek ilyenkor rendszerint sok mondani-, megjegyeznivalója van. Ráérünk! Semmi okunk sietni vagy egyebet tenni, mint a sikernek örülni.

Az idő múlását semmibe sem vesszük. Nemsokára kel a Nap. Derült, patyolat-tiszta idő van. A levegő friss, csaknem hideg. Egy vastaghangú bika az Öreg fenyvesben szorgalmasan bőg. A tülökbe ordítozva, feleselek vele. Még várok, hadd emelkedjék a Nap magasabbra. Verőfényes őszi reggel! Derű a Keleti-Kárpátoknak ezen a szarvaslakta, nagyszerű vidékén és derű a szívemben. Mire aztán a fényképezéssel végeztem és a bika feje a fővadász hátát nyomja, 1/2 10-et mutat az óra."