Budapest, 1969. Magyar Helikon Kiadó, 414 oldal, Würtz Ádám illusztrációival, kiadói egészvászon-kötésben, jó állapotban
1900 Ft
"A Király lehorgasztotta a fejét, s nem szólván többet, ment egyenest a palotába; odaérve, legott hívatta az őrség kapitányát, s megparancsolta neki, hogy veresse vasra a fattyút. Hanem ennek egy barátja, ki'már ismerte a Király ábrázatát, üzent neki, hogy ne térjen haza, hanem bújjék meg ott a közelben, az ő házában; ha a Király keresteti, ami fölöttébb valószínű, ő nyomban értesíti, hogy elmenekülhessen az országból; ha pedig elcsitul az ügy, üzen érte, hogy hazatérhet. A fattyú hitt a szavának, s oly gyorsan eltűnt, hogy az őrség kapitánya nem talált rá.
A Király a Királyasszonnyal együtt azon törte a fejét, hogy mitévő legyen ezzel a szerencsétlen leánnyal, aki királyi rokonokkal büszkélkedhet; a Királyasszony tanácsára végül úgy határoztak, hogy visszaküldik atyjához, akinek megüzenték a való igazságot. De mielőtt elküldötték volna, elhívattak hozzá több férfiút az egyházi s a királyi tanácsból, akik a lelkére beszéltek, bizonygatván neki, hogy mivel csak szóban kötöttek házasságot, azt könnyűszerrel föl lehet bontani, s jobb, ha elhagyják egymást, amint a Király is kívánja tőle, hogy megóvja a ház becsületét, amelyből ő is származik. Amire azt válaszolta, hogy minden dolgokban hajlandó engedelmeskedni a Királynak, hacsak nem ellenkezik lelkiismerete szavával, ámde amit Isten egyesített, azt ember szét nem választhatja; ezért kérte őket, hogy ne is kísértsék meg ily dőreségre rávenni, mert ha a házasság igaz s erős köteléke szerelemből s istenfélelemből van megfonva, bizony ő olyan erősen meg van kötözve, hogy sem vas, sem tűz, sem víz meg nem oldhatja azt, csupáncsak a halál, ez okért semmi másnak nem hajlandó visszaadni gyűrűjét és szavát, hanem egyedül csak a halálnak, s kérte őket, hogy ne is ellenkezzenek vele. Olyan szilárd volt az elhatározása, hogy inkább meghalt volna, megtartván fogadalmát, mintsem hogy megszegvén életben maradjon. A küldöttek megvitték másíthatatlan válaszát a Királynak, és amidőn látták, hogy semmi módon le nem mond férjéről, elküldték atyjához; de oly szánalmas állapotban volt, hogy amerre elhaladt, sírva fakadtak a népek."