Nemeskürty István: Diák, írj magyar éneket I-II.

"1840 májusában Ferdinánd császár utasítására szabadon engedték Kossuth Lajos ügyvédet, Zemplén vármegyéből, akit Törvényhatósági Tudósítások című, a közvéleményt az országgyűlésről szabad véleményt nyilvánítva értesítő kiadványai miatt 1837 májusában Budán letartóztattak és 1839 februárjában háromévi szabadságvesztésre ítéltek, mely büntetést a hétszemélyes tábla márciusban négy évre emelt föl. Kossuth tehát gyakorlatilag azt a három évet töltötte fogságban, melyet eredetileg szabtak ki rá.
Kossuth Lajost kiszabadulása után Landerer nyomdász és kiadóvállalkozó felkérte egy hírlap szerkesztésére. A lapengedély 1840 novemberében érkezett meg, decemberben már kész volt a mutatványszám és 1841. január másodikán megjelent a Pesti Hírlap első száma.
Új korszak határköve ez a dátum. A magyar nemzeti függetlenségért küzdő, börtönbüntetést szenvedett ügyvéd, nagyhatású szónok politikai lapot szerkeszt!
Alig állt fenn fél esztendeje a Pesti Hírlap: Széchenyi István gróf 387 lapnyi nyolcadrét könyvben fejti ki fenntartásait és ellenérzéseit a kossuthi programmal szemben. Ez a mű a Kelet Népe, Pesten június 26-án jelent meg, de második kiadása ugyanebben az évben (1841) Pozsonyban is napvilágot látott.
Két hónap se telt el: máris beleszólt a vitába egyeztetőleg, ámde mégis inkább Kossuth koncepcióját védve Eötvös József báró felsőházi tag, nagybirtokos és regényíró: Kelet Népe és Pesti Hírlap (augusztus 30).
Ekkora mozgolódást, sajtóban, a közvélemény nyilvánossága előtt, magyar szem nem látott!
Megváltozott a világ. E vita, majd Eötvös egyeztető cikke, később mások támadásai, pro és contra állásfoglalásai megpezsegtették a közvéleményt. Természetesen kihatott az irodalmi életre is.
Másképpen kellett hírlapot szerkeszteni, írni, sőt - olvasni! Belátták ezt a harmincas évek jeles hírlapjainak szerkesztői és sorra megszüntették önmagukat. Nem csak jószántukból: a Pesti Hírlap más irányt diktált.
1843-ban az Athenaeum is megszűnt. Szerepét az Életképek £1844 júliusától, szerkeszti: Frankenburg Adolf; melléklete az Irodalmi Őr) és a Pesti Divatlap (1844 júliusától; szerkeszti: Vahot Imre; segédszerkesztő: Petőfi Sándor) vette át. 48 előtt a Pesti Divatlap volt a legradikálisabb irodalmi folyóirat, e téren az Athenaeumot is meghaladta."