Németh Dezső: Táltosének

Budapest, 2008. Lant Irodalmi Klub, 132 oldal, Németh Dezső színes illusztrációival, kiadói karton-kötésben, új könyv.


"Az embermadár Turulisten a sötétségből megteremti a világot, fekete ötszögű tojásából a Lidérc táltos, aranytojásából pedig az ötlábú, háromfejű beszélő táltos ugrik ki. Boszorkányok és ördögök tobzódása, rontást előidéző szépasszonyok, sámánfára felmászó táltosok, asszonyszellemek, magyar istenasszonyok. Boldog Asszony, a hold lánya, aki szarvas-asszony, aki Hunort és Magort elvezeti az alánok földjére. Emese, akit a turulmadár bimbózásba ejt és Álmos, aki istenkirály, szakrális fejedelem, akit feláldoznak a magyarok istenének. A Táltosének egy virtuális mitológia, amely a magyar nép hiedelemvilágából, mondavilágából, történelméből, népi elemekből, és a fantáziákból vett minták alapján hozza létre azt a mitikus irodalmi környezetet, amely jellemző lehetett a magyar ősvallásra, mitológiára. A virtuális magyar mitológia nem mese, hanem nagyrészt a fellelhető magyar néphitkutatások elemeire épül. Ahol ettől eltérés van, ott vagy történelmi, vagy mondai, vagy népi elemek kerültek felhasználásra, de az irodalmi fantázia is nagy szerepet kapott a verses énekek megírásakor. Nem meseírásról van szó, hanem egy elfelejtett ősi néphit transzcendentális megidézéséről. A népi hiedelemben fellelhető történeteket az elbeszélők igaznak mondják, és sokszor hozzáteszik, „hogy ez nem mese”. Az olvasót az eligazodásban az énekekhez fűzött magyarázatok és a forrásokból vett idézetek segítik. Az „Adalékokban” pedig a témához kapcsolódó prózáimat és verseimet gyűjtöttem össze. Végül pedig közlöm azokat a forrásmunkákat, amelyeket felhasználtam a vers írásakor."

Németh Dezső a Lant című irodalmi folyóirat főszerkesztője. Káptalantótiban született 1940-ben, szegény sorsú sokgyermekes családban. Tizenkét testvére közül ő a legfiatalabb. Anyja, Polvet Rozália, 44 éves volt a költő születésekor. „Későn születtem, /anyám arcán már /nem ragyogott / pipacslángú nyár.” Az idézet, a „Későn születtem” c. verséből való. „Pipacslángú nyár, szőke nádszálak, hold boglyája, vellára szúrt hold, kóróbanya, szélküllős kerék”, ilyen és hasonló költői kifejezések váltakoznak a versben. Érzékletesen mutatja be a falusi tájat, és a szülői házat. Első verseit még iskolás korában írta.

Általános iskoláit a Somogy megyei Nagykürtös-pusztán és a Veszprém megyei Káptalantótiban végezte. Budapesten érettségizett, a Bláthy Ottó technikum és szakiskolán szerzett oklevelet. Szakdolgozatának témája egy négycsatornás biológiai erősítő technológiai tervezése volt. Harminc évig foglalkozott elektronikai kutatás-fejlesztéssel. A Lant c. irodalmi folyóiratot 1990-ben Dr. Born Miklós ügyvéddel együtt alapították. Az alapítás célja: a perifériára szorult írók, költők műveinek közlése, a népies, népi hangvételű irodalom támogatása volt. Sok nehézség árán, néha szünetekkel, de a lap mindig kiadásra került. A kis Lant megjelenéséig, 2004-ig, negyven szám jelent meg, közel 800 oldalon.

Önálló verses kötetét 1992-ben adták ki „Ikonfal” címmel. A válogatott versek híven tükrözik a költő hitvallását. Az indító „Ikonfal” c. versében döbbenetes erővel mutatja meg a történelem és a jelenkor visszásságait: „Jön Hitler, Sztálin, Mao, stb. /Mind az ember fia, kezdődhet a földi komédia.” ; „s doktorrá avatott hullák szívéből /sugárzik a halál. / Költészetére a politikai érzékenység is jellemző. A „Sirató ének”,  „Kopanyicán” , „Kaméleonok között” című verseit 1988 és 1991 között, a rendszerváltás időszakában írta. De ide kapcsolható még az 1992-ben írt INRI c. verse is, amely az erőltetett vallásosság jellemtorzító hatását tükrözi. Költészete sokszínű. A népi hangvételű magyaros verselés ugyanúgy megtalálható alkotásai között, mint az impresszionista vagy szürrealista elemekkel átszőtt versek. /Hol van Petőfi Sándor? ; Hajnali kiáltás; Költői látomás /.

Kísérletező költő. Erre utal a „Versszimfóniák” c. ciklus. Érdekes ritmus és rímek váltakoznak az Opusculumokban. Egy szép és kétkedéssel teli szerelem lenyomatai ezek a „szimfonikus költemények”. Gyermekeknek írt verseskötetét 1993-ban „Kacagófa” címmel adták ki, amelyet saját rajzaival illusztrált. Legújabb verseskötete „Minden arcunkban” címmel jelent meg 2004-ben. A beérett költészet szép példái az itt közreadott versek. Különös figyelmet érdemelnek a Csapda, Irgalmaddal, Gondelégia c. költemények és az „Így irtok én” c. ciklus versei, amelyek a költői beleélés szép példái.