Nyirő József: Íme, az emberek

"Rövidesen rákerül a sor a felszámolásokra, megtorlásokra. Itt is, otthon is, mindenütt. Jön a háború utáni szenvedélyek, bosszúállások ideje, forradalmi állapota. Politikai gyűlölködések, osztályellentétek leszámolása, marakodása a hatalomért, a megszálló bolsevizmus irányítása és célja szerint, az alsó rétegek felülkerekedése és ösztönössége. Ez az egész nagy vajúdási folyamat sok áldozatot fog még követelni közülünk. A börtönöknek és a halálnak nagy lesz az aratása. Ez a tudat gyötör mindenkit. Teljes a bizonytalanság és tájékozatlanság. Nincs semmi támaszpontunk. Magyarország légmentesen el van zárva a világtól.A hatalmak szándékait is ismerjük. Nyugtalanító hírek, értesülések gyötörnek állandóan. Az elképzelések még ijesztőbbekké fokozzák. Hiába küzdünk ellenük, valami mindig visszamarad bennünk. Ha sokáig így tart, lassanként megbolondulunk. Már önmagunktól se bírunk menekülni. Jelentéktelen események, semmiségek túlzott jelentőségűekké válnak a szemünkbe. Őrültekházának hangulata és képe az egész szoba. Az egyik órák hosszat farag késével, a másik percként kapja a seprűt, és végig poroz a szobán, a harmadik Istenhez révedezik elkerült szemekkel, a negyedik naplóírásba temetkezik, az ötödik állandóan sétál, mások lobogó indulattal marakodnak, hogy még a foguk is elszíntelenedik bele. A nők minden szál hajukat papírba csavarták, és a tükörbe mosolyognak. Sem éjjel, sem nappal nem vagyunk tekintettel egymásra, csak a magunk személye fontos. Mohon éljük ki rigolyáinkat, és elviselhetetlenné tesszük a közös életet. Sértések és haragok sötétlenek heteken keresztül, halálra ítéljük egymást, és ilyenkor azt se bánjuk, ha az egész világot meg is eszi a fene.A lélek csendes haldoklásának ideje ez, és egész valónk torz küzdelem ellene. Csak most látni, milyen gyomorsüllyedéses, a másik cukorbajos, rossz tüdejű, bélfekélyes, kopasz, félkopasz, savanyú, petyhüdt, hústalan, sápadt csonthalmaz."