Oláh József: Rovargyűjtés

"De cserebogárból, gabonaszipolyból, drótféregből, cserebogárpajorból, kolorádóbo-gár lárvából, bábból bármennyit. Ezeken az „ízeltlábú", a „rovar", a „bogár", tulajdonságok egyaránt jól tanulmányozhatók. Az erdőben élő gubacs darazsak, levélsodrók, cincérek szintén sok példányban gyűjthetők. A döglegyek, a kullancsok mind-mind jók iskolai demonstrációra.
Ha a szaktanárok vagy az úttörő szakkörök vezetői megszervezik a csoportos gyűjtést és az egyéni gyűjtők munkáját, akkor az iskola néhány év alatt a helyi faunából szép gyűjteményre tehet szert.
Csak akkor lesz értéke mind a magán-, mind az úttörő-csapat-, mind az iskolai gyűjteménynek, ha minden begyűjtött állat neve mellett a begyűjtés helye, ideje, környezete (például: tölgyerdő; széli mogyoróbokron) és a gyűjtő neve is szerepel, és a gyűjteménybe helyezett állat ép.
A több százezer gerinctelen állatfajt mindenki nem ismerheti. Ha nem tudjuk az állat nevét, rendelkezésünkre áll az iskolában a Móczár-féle állathatározó. Ha azonban nem igazodunk el benne, alkalomadtán, gondosan csomagolva vigyük el a kérdéses állatokat a legközelebbi egyetem, főiskola vagy a Nemzeti Múzeum illetékes szakemberéhez, aki azután gyorsan és jól meghatározza az egyes fajokat.
Még néhány szót a naplóról. Soha ne induljunk gyűjtő útra napló és írószerszám nélkül! Tudományos hitelét veszti, jóformán semmit sem ér az a gyűjtemény, amelyhez nem készült pontos feljegyzés. A helyszínen, számozott üvegbe, dobozba, tasakba gyűjtsünk. A kikészítés után lehet majd cédulázni a felszúrt vagy nedves készítmény formájában eltett állatokat. "