Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

"Athena nem felelt, mintha már várta volna, sőt - ha öntudatlanul is, de - maga provokálta volna ki, hogy ezt mondjam.
Vérzett a szívem, mert azt reméltem, hogy könyörögni fog: maradjak. De ő nyugodt maradt, nem ellenkezett, és csak azzal volt elfoglalva, nehogy a haha meghallja a beszélgetésünket. Ez volt az a pillanat, amikor rádöbbentem, soha nem szeretett, csak eszköz voltam, hogy megvalósíthassa ezt az őrült álmát, hogy tizenkilenc évesen teherbe essen.
Azt mondtam, hogy övé lehet a ház és a bútorok, ele ő visszautasított: hazamegy a szüleihez egy időre, állást keres, és aztán lakást bérel magának. Megkérdezte, tudom-e majd támogatni a gyermek eltartásában. Azonnal igent mondtam.
Felálltam, még egyszer, utoljára hosszan megcsókoltam, és kérleltem, hogy maradjon itt, de ő kijelentette: amint összepakolta a holmiját, visszaköltözik a szüleihez. Addig én beköltöztem egy olcsó szállodába, és minden éjjel azt vártam, hogy telefonál, és megkér, hogy menjek vissza hozzá és kezdjünk új életet -még arra is kész voltam, hogy ha kell, a régit folytassam vele, mert a különválás megértette velem, hogy a világon semmi sem olyan fontos számomra, mint a feleségem és a fiam.
Egy hét múlva végre felhívott. De csupán annyit mondott, hogy elvitte minden holmiját, és többet nem fog visszatérni. Újabb két hét elteltével megtudtam, hogy egy kis padlást bérel a Basset Roadon,
és mindennap meg kell másznia három emeletet, a gyermekkel a karján. Két hónap múlva aláírtuk a papírokat.
Az igazi családom örökre elhagyott. Az a család pedig, amelybe beleszülettem, tárt karokkal fogadott.
A válásunk és az azt követő pokoli szenvedés után ismét föltettem magamban a kérdést, hogy nem volt-e, őrült és elhibázott döntés mindent feladni a szerelemért, felelőtlenül, mint azok az emberek, akik kamaszkorukban túl sok szerelmes regényt olvastak, és mindenáron meg akarják ismételni Rómeó és Júlia történetét. De amikor valamelyest enyhült a fájdalmam - és erre egyetlen orvosság létezik: az idő -, megértettem, mekkora ajándék volt az élettől, hogy találkozhattam az egyetlen nővel, akit szeretni tudtam. Minden vele töltött pereért megérte, és a történtek ellenére habozás nélkül újra megismételném minden egyes lépésemet, ha módomban állna."