Pénzes Bethen - Tölg István: A halak ösztönei és szokásai

"A vízben élő állatok, köztük a halak életében az érzékszerveknek éppoly fontos szerepük van, mint azt a szárazföldön élő fajok esetében tapasztaljuk. A víz mint közeg közvetlen kapcsolatban van a hal testével, és minden élettevékenységét befolyásolja. A vízben történő változásokat észlelik az érzékszervek. Ezek olyan "műszereknek" tekinthetők, amelyek a hal egész szervezetét, élettevékenységét belülről irányítják, és a központi idegrendszert a külső környezet hatásairól tájékoztatják. Egy-egy halfaj viselkedésformáinak száma annál nagyobb, sokoldalúbb, minél nagyobb és differenciáltabb agyvelővel és érzékszervekkel rendelkezik. A csuka viszonylag jól lát, és ezért zsákmányát már messziről észreveszi. A távolságot pontosan "bemérve", kellő pillanatban, villámgyors ráúszással ragadja meg áldozatát. Támadását az esetek többségében halálos biztonsággal hajtja végre. Ugyanez nem mondható el a süllőről. Megfigyeléseink szerint ez a faj kétszer, háromszor is kísérletet tesz arra, hogy kiszemelt táplálékát elkapja. Ügyetlenebb vadász tehát a csukánál, és ez nyilvánvalóan gyengébb látásának, kevésbé kifinomult reflexeinek "köszönhető". A halak akkor reagálnak rugalmasan a környezet sajátoságaira és változására, ha elegendő információhoz jutnak érzékszerveik segítségével. Ilyenkor késlekedés nélkül érzékelik az ízeket, szagokat, a víz hőmérsékletét stb. A nagyobb jelentőséggel bíró, jobban igénybe vett érzékszervek rendszerint fejlettebbek, érzékenyebbek. A testhelyzet alakulása, a mozgás, a táplálkozás, a szaporodás, a védekezés vagy támadás mind-mind az érzékszervek közvetítésével folyó életmegnyilvánulások. A halak sokkal inkább rá vannak utalva élőhelyükre, a vízre, mint a szárazföldön élő állatok az őket körülvevő környezetre."