Debrecen, 1985. Kossuth Lajos Tud. Egyetem Néprajzi Tanszék, 161 oldal, kiadói papírborítóban, jó állapotban.M12
Kiadó:
Kossuth Lajos Tud. Egyetem Néprajzi Tanszék
1800 Ft
"A földműveléstől jóval gazdagabb hiedelem-és szokásanyag fűződik az állattartáshoz, főleg a szarvasmarha és a baromfi tenyésztéshez. A szarvasmarha tavaszi első kihajtásához kapcsolódott néhány mágikus szokás, amelyek az állat megóvását és gyarapodását célozták. Az asszonyok szentelt vízzel meghintették, és a tisztesfűből parázsra rakva megfüstölték a teheneket, miközben ezt mondták: "Eredj isten segítségével!" Ekkor etettek meg a jószággal egy keményre főtt tojást is, hogy olyan kerekre és kövérre hizzon a legelőn. A pásztor pedig a legelőre érve egy üveg szentelt vízzel körbe szentelte a csordát, hogy egész évben együtt maradjanak. A két világháború között ugyanezért száraz marhatrágyából néhány csomó tüzet raktak a csorda körül, és körül füstölték a jószágot. Ha szarvasmarhát eladni vittek, a sikeres vásár érdekében a háziasszony egy marék szemetet dobott utána. Ha közben a tehén az udvarra ganajolt, azt tartották, hogy nem fogják megvenni. Amikor borjút vittek a vásárra, a szarvai körül kinyírtak egy kis szőrt, hogy az anyja ne sajnálja. Az újonnan vásárolt marhát az istálló küszöbjére helyezett duzzadt párnán hajtották keresztül, vagy a gazdasszony egy párnát húzott végig a hátán, hogy olyan kövér legyen. Az istállóban először egy szalmakötéllel etették meg, mert ettől jó étvágyú lesz. Bizonyos jelekből előre meg tudták állapítani a születendő kisborjú nemét. Attól függően, hogy újév reggelén a gazda először férfival vagy nővel találkozik, bika- vagy üszűborjút ellik a tehén. Az ellés napján különös gonddal vigyáztak, nehogy kölcsön adjanak valamit a háztól, mert azzal a hasznot viszik el."