Pilinszky János: Kráter - Összegyűjtött és új versek

PANASZ

Elevenen a csillagok alá,
az éjszakák sarában eltemetve,
hallod a némaságomat?
Mintha egy égbolt madár közeledne.
így hívogatlak szótalan: az örök hallgatásból, idegen egeid alól valaha is kiásol ?
Eljut hozzád a panaszom? Hiába ostromollak? Köröskörűi a félelem zátonyai ragyognak.
Számíthatok rád istenem? Úgy vágyom közeledre, dideregve csak hevesebb a szerelmek szerelme!
Temess a karjaid közé, ne adj oda a fagynak, ha elfogy is a levegőm, hívásom sose lankad.
Légy reszketésem öröme, mint lombjai a fának: adj nevet, gyönyörű nevet, párnát a pusztulásnak.