Reader's Digest - A természet titokzatos világa

"Harminc-egynéhány évvel ezelőtt Angliában felfigyeltek rá, hogy a barátposzáta télen is megjelenik a kertekben. Ez azért volt különös, mert a szép hangú rovarevő énekesmadár addig csak nyári vendégként fészkelt a Brit-szigeteken és Nyugat-Európában, a telet a Földközi-tenger környékén töltötte. A kutatók meggyűrűztek néhány „angol" barátposzátát, és követték őket. Kiderült, hogy Közép-Európából érkeztek, tehát korábbi vonulá-si útvonaluk megváltozott.

Útvonal-módosítás

A telek enyhébbé válása és az angliai kertekben oly gyakori madáretetők kiszámítható eleségkíná-lata kétségkívül nyomós ok lehetett a poszáták számára ahhoz, hogy telelőhelyüket megváltoztassák, így nem kellett olyan messzire menniük. Márpedig azok az egyedek, amelyek költőhelyükhöz közel telelnek át, tavasszal elsőként térhetnek vissza, és a legjobb fészkelőhelyek közül válogathatnak.
A jelenség első megfigyelése után mintegy 15 évvel barátposzáták Közép-Európában világra jött fiókáit tanulmányozás végett sötét kalitkába zárták. Az utódok önkéntelenül északnyugat (tehát a Brit-szigetek) felé fordultak, noha még sohasem jártak ott. Tehát az északnyugati vonulási irány néhány nemzedék alatt a génjeikben rögzült.

Fehérből fekete

A nyírfa zuzmóval benőtt kérgén üldögélő, fehér alapon fekete foltos szárnyú szürke pettyesaraszoló szinte teljesen láthatatlan a rá vadászó madarak számára. Ám az ipari forradalom kezdetén Európában a gyárkéményekből ömlő korom egész vidékeket lepett be, és a nyírfák kérgét is be-feketítette. Ilyen tájakon az araszolólepke fehér formája, amely a fekete fatörzsön ülve világított, s a madarak könnyű prédájává vált, alig 30 év alatt kipusztult. A túlélők ugyanannak a fajnak a sötét formái voltak. Ahogy azonban később a levegő szennyezettsége csökkent, és a nyírfák kérge ismét kivilágosodott, az araszolólepkék között újra az eredeti fehér szín lett domináns. Manapság körülbelül fele-fele arányban van jelen a két forma a közép-európai állományokban.
A környezetben végbemenő hirtelen átalakulások - egy ökoszisztéma eltűnése vagy a gyors és tartós éghajlatváltozások - megmagyarázhatják az evolúció felgyorsulását. Néhány kutató szerint ilyen esetekben egy stresszgátló gén minden olyan biztonsági mechanizmust leblokkol, amelynek feladata a DNS-szintű mutációk kivédése volna."