Budapest, 2010. Reader's Digest Kiadó, 352 oldal, színes fotókkal illusztrálva, kiadói karton kötésben, jó állapotban.
1890 Ft
"Csádban hathatós bizonyítékot találunk arra nézve, hogy hajdan a Szahara északi része nem volt sivatagos terület. Észak-Csádban ugyanis a Szahara jellegzetesen aranysárga, helyenként vöröses árnyalatú homoksivatagának sötét szirtekkel tarkított tájképét hirtelen türkizkék, pálmafák övezte víztömeg töri meg. A nagy Ounianga-tó a homokdűnék között búvik meg, és minden kétséget kizáróan annak a kornak a kései tanúja, amikor a Szahara még zöldellő vidék volt.
Manapság már alig esik eső ebben a térségben, s folyvást csak a napsugár szikrázik a víz színén. Mivel nagy mennyiség el is párolog, így azt gondolhatnánk, hogy a vízszint évente legalább néhány méterrel süllyed. A tó vízmélysége mindössze 26 méter, tehát már rég ki kellett volna száradnia, ha valahonnan nem kapna utánpótlást.
A forrás, amely a térségben előforduló egyéb tavakat is ellát, nem más, mint a Szahara sivár felszíne alatt rejtőző talajvíz. A sajátságos föld alatti vízkészlet mérete gigantikus - a Núbiai-víztározó a Szahara több mint 2,5 millió négyzetkilométeres területe alatt húzódik. Vize a sivatag nedvesebb korszakaiból maradt vissza, és részben évmilliókkal ezelőtt, részben csupán a legutóbbi jégkorszak végén szivárgott el. Napjainktól eltérően akkoriban Észak-Afrikában rendszeres vendég volt a megannyi esőfelhő, így a Szahara zöldben pompázhatott,
Nincsen eső felhő nélkül
Annak okát, hogy manapság alig esik eső a Szaharában, néhány ezer kilométerrel délebbre találjuk meg, az Egyenlítő környékén, ahol a nap egész évben még a Szahara homokjánál is perzselőbben éget. A talajközeli légréteg erősen felmelegszik, és sok víz elpárolog. Mivel a meleg levegő fajlagosan könnyebb, a trópusokon folyamatos a nedves levegő felemelkedése. A magasban viszont hidegebb van, így a légtömegek is lehűlnek. Minél hidegebb azonban a levegő, annál kevesebb nedvességet tud magában tartani, s eljön az a pillanat, amikor a talaj közelében elpárolgott víz ismét összesűrűsödik, majd felhőket hoz létre, és előbb-utóbb esni fog. A felmelegedett levegő akár 15 kilométeres magasságig is felszállhat a légkörben, ám addigra már a teljes felvett energiát leadta a környező légtömeg, illetve az özönvízszerű trópusi eső révén. A száraz légáram kettéoszlik, és néhány ezer kilométert utazik déli, illetve északi irányban. Ennek során a magassági légrétegekke! érintkezve tovább veszít hőmérsékletéből, nehezebbé válik, majd a 30. szélességi fok környékén süllyedni kezd.
Minél lejjebb ereszkedik a levegő, annál melegebb légrétegekkel kerül érintkezésbe, így ismét forrósodni kezd. Ám ahogy melegszik, úgy egyre több nedvességet vesz fel. Mivel azonban környezetéből már nem tud több vizet nyerni, a levegő páratartalmát csapolja meg. E szélességi fokokon tehát nem alakulhatnak ki felhők, és nagyon ritkán esik az eső.
Az északi féltekén az ereszkedő légtömegek övezetében húzódik a Szahara és az Arab-sivatag, a déli félteke azonos övezetében pedig Ausztrália óriási sivatagai találhatók."