Richard E. Leakey-Roger Lewin: Fajunk eredete

"Különösen fontossá válik e régmúlt és jelen közti láncszem, ha felfigyelünk arra a meghökkentő hasonlóságra, amely a Gifford által vizsgált tábor és egy onnan alig néhány kilométerre északra fekvő ősi part menti táborhely között fennáll. Itt, ahol több mint kétmillió éve a tópart húzódott, egy kis Hominida-csapat vert ideiglenesen otthont, a maiakhoz hasonlóan. A geológiai bizonyítékok arra utalnak, hogy ez az embercsoport is egy kiszáradt patakmedret választott táborhelyül - ma KBS-nek nevezzük e helyet Kay Behrensmeyer, a felfedező után. Vajon ők is a szúrós füvek elől menekültek? Lehetséges. Tudjuk azonban, hogy a Hominidáknak örömmel kellett üdvözölniük táboruk környékén a lombok nyújtotta árnyékot, mert az megvédte őket a nap égető sugaraitól. És megkapó módon egy lehullott vagy talán szándékosan odavitt levél otthagyta lenyomatát a táborban - egy fügefalevél!
Függetlenül attól az ábrándos elképzeléstől, hogy ez a fügefalevél Ádám és Éva legendáját idézheti számunkra, egyvalamiben bizonyosak lehetünk: ezek a felfedezések, együtt a Turkana-tó keleti partvidékének több száz leletével, és más kutatócsoportok Etiópia északi és Tanzánia déli részén végzett új ásatásainak izgalmas eredményeivel összekapcsolva átalakítják; az emberi evolúció fejlődésvonaláról alkotott képünket. Az emberi fosszíliáknak az a gazdag áradata, ami napjainkban Afrikában felszínre kerül, éppen olyan információkkal szolgáL amilyenekre szükségünk van ősünk, önmagunk fejlődéstörténetének felvázolásához, s e képbe ma már több a tény, mint a puszta elképzels. Nem is olyan régen még szinte ugyanannyi fosszíliakutató volt, ahány fosszilis maradvány felszínre került. Ma, ha nem is küzdünk a bőség zavarával a fosszilis maradványok miatt.."