Budapest, 1995. Kulturtrade Kiadó, 169 oldal, kiadói keménytáblás kötésben, jó állapotban.
1390 Ft
"Több bizonyíték szól amellett, hogy a korai Homok testfelépí^ tése a hús előteremtésének aktív, azaz vadászó, zsákmányszerző módját tükrözi. Érdemes elgondolkodni azon a tényen, hogy a létfenntartás vadászó-gyűjtögétő formája-egészen a legutóbb^ időkig fennmaradt, őseink mindössze 10 000 esztendeje hagytak fel a táplálék előteremtésének ezzel az egyszerű módjával, és tértek át a földművelésre. Fontos kérdés az antropológusok számára: mikor jelent meg a létfenntartásnak ez a hamisítatlanul emberi változata? Vajon kezdettől fogva jelen volt-e a Homo-nemzetség életében, amint azt az előzőekben felvetettem? Vagy az alkalmazkodás új keletű formája, amelyre csupán a modern ember színre lépésekor, idestova 100 000 éve került sor? E kérdések megválaszolásához támpontok után kell kutatnunk a fosszilis és régészeti leletanyagban, a vadászó-gyűjtögető életmód áruló jeleit keresve. Látni fogjuk e fejezet során, hogy a legutóbbi években e téren újabb elméletek születtek, az önmagunkról és elődeinkről kialakított kép változásait tükrözve. Mielőtt sorra vennénk az idevágó őstörténeti bizonyítékokat, segítségünkre volna, ha a mai vadászó-gyűjtögétő népek ismeretében magunk elé képzelnénk zsákmányszerző őseink mindennapjait.
A hús megszerzése vadászat során, valamint növények gyűjtése kizárólag az embert jellemző módszeres létfenntartási stratégia. Egyszersmind látványosan sikeres stratégia is, ennek köszönhetjük, hogy az emberiség, az Antarktisz kivételével, a földgolyó minden zugát benépesítette."