Rita Monaldi-Francesco Sorti: Imprimatur

"Genovaiak, firenzeiek, velenceiek voltak, valamennyien kereskedők és bankárok, egyesek bizonyos itáliai hercegségek vagy köztársaságok ügynökei. A leginkább vállalkozó szelleműeknek sikerült bekerülniük az amszterdami arisztokrácia szűk köreibe is. Mások a nagy haszonnal kecsegtető, de veszélyes rabszolga-kereskedelembe épültek be; ilyen volt például Francesco Feroni.
A legérdekesebb a bolognai Bartolottiak esete: kezdetben egyszerű sörfőzők voltak, majd kereskedők, végül dúsgazdag bankárok lettek. Annyira összekeveredtek egy holland családdal, hogy a végén teljesen elvesztették eredeti olasz vérüket. Nos, a protestáns Bartolottiak néhány évtized alatt úgy meggazdagodtak, hogy ők pénzelték az Orániai-házat: előbb Vilmos nagyapjának hiteleztek nagy összegeket, majd magának a hercegnek is. A kölcsönök biztosítékául időnként hollandiai és németországi birtokok szolgáltak.
Pénz, föld ellenében: Dulcibeni elbeszélése szerint az O'descalchiak is hasonló egyezséget kötöttek az Orániai-házzal. Érdekes egybeesés.
Ekkorra már elég sokat tudtam az olasz kereskedőkről és az Orániai-ház hitelezőiről. Ideje volt áttérni az Odescalchiakra, és szóra bírni az ő dokumentumaikat.
Hosszú hónapokat, nem is tudom, mennyi időt töltöttem el az Odescal-chi-palota archívumában és a Római Állami Levéltárban. Csak egy fiatal munkatársam volt segítségemre; mindketten szenvedtünk a hidegtől és a portól, miközben egész nap az iratokat böngésztük. Tüzetesen megvizsgáltuk XI. Ince összes dokumentumát — leveleket, szerződéseket, egyházi hivatali válaszokat, jelentéseket, feljegyzéseket, naplókat, főkönyveket -, kerestük, mi az, ami elvezethetne Orániai Vilmoshoz. De hiába.
Nagy idő telt el kutatásaim kezdete óta, s az volt az érzésem, hogy zsákutcába kerültem. Már-már abbahagytam az egészet. Aztán arra gondoltam: mit is mondott Dulcibeni? A hollandoknak szánt pénzek Velencéből indultak. Márpedig Velencében volt egy leányvállalata az Odescalchi család cégének: ott kell tovább próbálkoznom.
Benedetto bátyja, Carlo Odescalchi végrendeletéből megtudtam, hogy a családi javak mindig comuni et indivisi voltak kettőjük között, vagyis ami az egyiké volt, az a másiké is. Ezért tűnt a pápa az iratok alapján csaknem nincstelennek; csak a  testvére zsebében kotorászva tudhatom meg, mije is volt valójában."