Rita Monaldi-Francesco Sorti: Secretum

"A fogadók, vendégházak, kolostorok, de még a szálláshely adására kötelezett magánházak is, telis-tele voltak zarándokokkal. Az utcákon és tereken éjjel-nappal hömpölygött a hívők tömege, akik az ég felé zengték hálaadó zsolozsmáikat. Éjjelente a szünet nélkül körmenetet tartó szerzetesi rendek fáklyái világították meg a belső kerületek utcáit. Az általános izgatottság közepette még a flagellánsok felvonulása sem váltott ki megrökönyödést: a szöges ostorokkal izzadt és vérző hátukat verő aszkéták látványát megnyugtatóan ellensúlyozták a kolostorok udvarainak hűvöséből áradó csilingelő hangok: a novíciák szemérmes éneke.
Krisztus földi helytartójának városába érve a zarándokok, az út fáradalmaival mit sem törődve, azonnal a Szent Péter-székesegyházba siettek, és csak azután engedtek meg maguknak néhány órányi pihenést, miután hosszú ideig imádkoztak az apostol sírjánál. Másnap, mielőtt még elhagyták volna szálláshelyüket, térdre borultak, szívüket kitárták az ég felé, keresztet vetettek, elsorolták Jézus és a Szent Szűz Mária életének misztériumait, elmorzsoltak egy rózsafüzért, majd elindultak, hogy végigjárják mind a négy legszentebb bazilikát, és hogy megkezdjék a negyvenórás imát, vagy hogy végigjárják a szent lépcsőt — csakis ily módon nyerhettek teljes és végleges bűnbocsánatot.
Olybá tűnt, hogy a boldogító tökély harmóniája hatja át a huszonöt évenként megismétlődő ünnepet, amely VIII. Bonifác kora óta zarándokok tízezreit vonzotta Rómába. A tökéletesség mégsem terjedt ki mindenre. A hívők és a rómaiak sokaságát ki nem mondott, fájó aggodalom gyötörte: Őszentsége súlyos beteg volt.
Majd két év telt el, amióta XII. Ince pápát, világi nevén Antonio Pignatellit, makacs köszvény támadta meg, amely lassacskán annyira elharapózott, hogy immár mindennapi feladatainak ellátásában is akadályozta. A jubileum évének januárjában enyhe javulás mutatkozott, így februárban megtarthatta a konzisztóriumot. Az öregség és az azzal járó nyavalyák miatt azonban már nem volt olyan állapotban, hogy maga tárhassa ki a szent kaput.

A Szentév előrehaladtával a hívők egyre nagyobb számban lepték el Rómát. A pápa fájdalommal vette tudomásul, hogy képtelen végigcelebrálni az ájtatosságokat, emiatt püspökök és bíborosok helyettesítették. A Szent Péter-székesegyházban a főpenitenciárius hallgatta végig a naponta ezrével jelentkező hívők gyónásait.
Február utolsó hetében az egyházfő állapota ismét rosszabbra fordult. Áprilisban mégis elegendő erőt gyűjtött ahhoz, hogy megáldja a Monté Cavalló-i pápai palota erkélye alatt nagy számban összegyűlt híveket. Sőt, májusban személyesen látogatott el a négy bazilikába, a hónap vége felé pedig fogadta a toszkán nagyherceget. Június közepén már-már úgy tűnt, ereje visszatért: több templomba is ellátogatott, valamint megtekintette n Spada-villától alig pár lépésnyire lévő San Pietro in Montorio szökő-kútját."