Robert Graves: Claudius, az Isten

"Legvidámabb levelét talán Edomból írta, röviddel azután, hogy elhagyta Rómát. Megírta, hogy édes, drága, bolondos felesége, Cypros hogyan beszélte le arról, hogy az erődítmény faláról leugorjék. „Teljesen igaza volt", írta Herodes, „túlságosan magas volt a fal". Egyik legutóbbi levele, amelyet szintén Edomból írt, ugyanazt a hangulatot árasztotta; azalatt írta, míg a pénzt várta Akkóból. Elmondta, mennyire szégyelli magát, amiért olyan mélyre süllyedt erkölcsileg, hogy el kellett lopnia egy perzsa kereskedő hátastevéjét. Mindazonáltal — írta — szégyenkezése nemsokára az erény érzetévé változott, amiért olyan jelentős szolgálatot tett a tulajdonosnak: az állat úgy látszik hét gonosz szellem állandó lakhelye, mindegyik rosszabb az előbbinél. A kereskedő bizonyára végtelenül megkönnyebbült, amikor egy reggel arra ébredt, hogy megszállott tevéje eltűnt nyereggel és kötőfékkel együtt. A legrémítőbb utazás volt a szíriai sivatagon keresztül, a teve mindent elkövetett, hogy megölje minden kiszáradt patakmedernél vagy szűk szorosnál, amelybe értek, sőt még éjszaka is odalopózott, hogy összetapossa alvó testét. Alexandriából újra írt nekünk, közölvén, hogy a barmot Edomban szabadon eresztette, de az elkísérte őt gonosz tekintettel a szemében egészen le a partig. „Esküszöm neked, legnemesebb és legbölcsebb Antónia úrhölgy, legrégebbi barátom és legnagylelkűbb jótevőm, hogy inkább a szörnyű tevétől való borzalom, mint a hitelezőimtől való félelem késztetett arra, hogy megszökjem a kormányzó elől Anthedonból. A teve bizonyára ragaszkodott volna ahhoz, hogy megossza velem a börtönkuckót, ha engedtem volna,hogy letartóztassanak."Volt utóirat is:„Unokatestvéreim Edomban végtelenül vendégszeretően viselkedtek, de nem szabad azt hinned, hogy igen költekezőek lettek volna. A takarékosságot annyira viszik, hogy csak három alkalommal vesznek fel tiszta fehérneműt - amikor megesküsznek, amikor meghalnak - és amikor kirabolnak egy karavánt, amely tiszta fehérneműt szállít; ez nem kerül pénzbe. Egész Edomban nincs egyetlen kallómalom." Herodes természetesen a lehető legkedvesebb beállításban adta elő összeveszését — vagy mint ő nevezte —, félreértését Flaccusszal. Hibáztatta gondatlanságát, és dicsérte Flaccust mint talán kissé túlságosan emelkedett erkölcsű férfiút -kétségkívül túlságosan magas erkölcsi színvonal a népek számára, akiket kormányoz: alattvalói kissé különcnek is tartják.

Herodes most elmondta története minden részletét, amit kihagyott a levelekből, semmit sem titkolt el, vagy alig valamit, mert tudta, ez a legjobb viselkedés anyámmal szemben; és különösen azzal ragadta el — bár persze anyám úgy tett, mintha szörnyen megdöbbenne -, hogy rabolta el a két katonát, és miképpen próbálta becsapni az alabarchát. Leírta ezenkívül utazását Alexandriából egy veszélyes viharban, amikor a kapitány és jómaga kivételével öt napon és öt éjszakán keresztül mindenki tengeribetegségben fetrengett. A kapitány minden percét siránkozással és imádkozással töltötte, Herodesre bízva, hogy egyes-egyedül irányítsa a hajót."