Sas József: Józsi, hol vagy?

"Ettől a perctől fogva csupa láz és kábulat az egész. Elkezdtem a mézesheteimet a színházzal. Ezek a mézeshetek azóta is tartanak és csak velem együtt múlhatnak el. Mindent csináltam a színházban. Kulisszát tologattam, zongorát szállítottam, színpadot ragasztottam, díszletet festettem, maltert hordtam, betont kevertem, acélt öntöttem, szenet bányásztam, de főként játszottam, játszottam, játszottam... mindent, bármit, akármit, boldogan. A hatodik alabárdos kosztümjében is Hamlet voltam, a negyedik lakáj libériájában is Lucifer, a harmadik kisbéres gályájában is Macbeth.
A Bajadérban kórustagként énekelnem kellett. Sőt, még táncolnom is. Győrött. A Fred Astaire táncos-affér után.
A Szentivánéji álom próbái során még segédrendező is lehettem, Seregi László mellett. Tizenkilenc évesen segédrendező! Olyasféle ember, akinek mindig mindent kell tudnia, mert tőle ugyan sosem kérdeznek semmit, de hátha egyszer mégis. Olyasféle ember, akinek a kisujjában van az egész darab, aki bármelyik szereplő helyett akármelyik pillanatban beugorhatna, aztán örül, ha kiugratják tíz deka parizerért. Ki is ugrattak és én rohantam.
De a szezon végén már Shaw Szent Johannájában az angol katonát játszhattam - életemben először a nevemet is kinyomtatták. Ma is ezt a két nevet látom a színlapon. Felül: Shaw, alul: Sas ... kollégák lettünk.
Az első nagy fordulatot Gárdonyi Géza darabja jelentette. Az Ida regénye. Ebben már meg is szólalhattam. Nagy terjedelmű, szélesen ívelő szöveg volt az enyém. Felvillantotta az emberi élet teljességét. Hat teljes szót kellett mondanom. Hetekig tanultam, nem is volt baj a szövegtudásommal.
És - ennyi év után már nem vehetik szerénytelenségnek - sikerem volt ezzel a hat szóval. Még a helybeli sajtó is megemlített. A jók között. Mégis csak előny, ha egy színésznek rövid a neve. Jó: Sas. Nem könnyű jónak lenni. Ne higyjék el azt a közhelyet, mely szerint nincs kis szerep, csak kis színész. Van kis szerep, sőt van rossz szerep is. De még a legkisebb szerep is hatni tud, ha van színpadi helyzet, ha van szituáció. Akkor már a kis szerep is lehet nagyon jó szerep. Nekem szerencsém volt, mert az első szerepem ilyen volt. A londinert játszottam az Ida regényében. Nem tudom érzik-e a különbséget. Más, ha azt mondom, „a londiner", vagy ha azt mondjuk, egy londiner. A plakát szerint csak londiner voltam. Nagyjelenetemre akkor került sor, mikor a darab két főszereplője, Földy Teri és Váradi Szabolcs végzetesen összevesz egy szállodában. Szakítanak, Váradi sebbel-lobbal csomagol és odakiált a londinernek.
Váradi: Kérem, vigye a bőröndöket!
Sas (szolgálatkész kis vigyorral lehajol a kofferekért)"