Shakespeare összes művei I-VII.

"A XVI. században Anglia még nem volt nagyhatalom. Lakosainak száma négymillióra ha rúgott, s meg sem közelítette a spanyolok vagy éppen a franciák lélekszámát. Az erők azonban már ott csíráztak a határtalan angol birkalegelőkön és a manukfaktúrák szövőszékei között. A feudalizmus energiái jórészt felmorzsolódtak a Lancaster-ház és a York-ház harcában, és a piros rózsa és a fehér rózsa harcának végén a polgárok és a naturális gazdálkodásról lemondó, gyapjúval üzletelő újnemesek barátja, a Tudordinasztiát megalapító VII. Henrik került trónra. A zűrzavar szinte egy csapásra megszűnt, a királyi hatalom megszilárdult. Aki még ellenállással próbálkozott a feudálisok gyér maradékából, azzal a király radikálisan végzett. Mellette állt a gentry, a yeoman-ek (egy fokkal a gentry alatt, egy fokkal a néhai jobbágyok felett) tömege és a kalmárság. Az első Tudor túllátott korán. Felismerte, hogy népének jövője a vízen van, hajókat épített, bérbe adta őket a kereskedőknek, a flottát, első ízben, ágyúkkal szerelte fel. Nem sajnálta a pénzt az expedícióktól, világosan látta, milyen összefüggés van a külföldi piacok és politikai hatalom között. A polgárok és a kalmárkodó nemesek hálásan néztek fel rá, Angliában csönd volt és biztonság, a kizsarolt parasztok és munkások alig moccanhattak, és a kereskedelem nemzetközi versenyében -spanyolok, franciák, németalföldiek ellen- növekedett az angol tekintély. A Tudorok kora az angol abszolutizmus kora volt. Anglia nemzeti állam lett. A dinasztia-alapítónak a fia, VIII. Henrik, bonyolultabb jelenség apjánál. 1509-ben került trónra és harmincnyolc esztendőn át uralkodik. Kiszámíthatatlan zsarnok, akinek azonban ép, erős az akarata, és nyitva a szeme. Morus Tamást teszi meg lordkancellárnak, Erasmust egy cambridge-i katedrára csábítja, megszabadítja népét a római egyház nyomásától és bevezeti az anglikán államvallást, újjászervezi a hajóhadat, megmutatja az angol erőt Walesben és Írországban."