Pécs, 2004. Alexandra Kiadó, 335 oldal, kiadói papírborítóban, jó állapotban.
"A második körben úgy érzi, a nő önmagáért találkozik vele, nem pedig egy álomképet kerget. Látta a „legrosszabbik" énjét, és így is kell neki. 0 ugyanúgy látta a „legrosszabbat" a nőben, és nem érzi azt, hogy még valamilyen kellemetlen meglepetés „bujkál" benne. Amikor a férfi a rossz lánnyal van, talán bosszús lesz néha, de hisz abban, hogy az valóságos, amit egymásnak adnak. Eddie Murphy mondta egyszer egy interjúban: „A legjobb tanács, amit valaha is hallottam, az volt, hogy ne fogadjam meg senki tanácsát". Nagy hatalom van ebben a mondatban, mert így mi kerülünk a vezetőszékbe, pontosan a saját életünket irányító kapcsolókhoz. Ez nem azt jelenti, hogy ne fogadjunk be semmilyen információt vagy külső hatást, csak azt, hogy a mi kezünkben van a döntés. Mi választjuk meg a végállomást és az útvonalat is.
Ez a magatartás közvetlenül befolyásolja azt, hogy a férfi mennyire lát bennünket függetlennek. Abban a pillanatban, amikor megszűnünk független gondolkodóként létezni, és ő kezdi el helyettünk is használni az agysejtjeit, katapultálunk a „sofőrülésről", és pont a „lábtörlő" helyére pottyanunk. Abban a pillanatban, amikor valaki más határozza meg azt, hogy mit gondoljunk magunkról, vagy hogyan erezzünk, ki vagyunk szolgáltatva neki.
Ez a hozzáállás az élet számos más területén is befolyásolja a sikerességet. Amíg megengedjük, hogy valaki más hozzon döntéseket a karrierünkkel, álmainkkal, vágyainkkal kapcsolatban, csúnyán ketrecbe zárjuk magunkat. Csak annyira leszünk jók, amennyire azt a másik személy megengedi nekünk."