Sterbetz István: Élő múzeumok

"Ezért a természetvédelmi terület élővilágában átmenetileg mutatkozó gyarapodás egyszer minden bizonnyal ellentétessé válik, s ott is a szántóföldi monokultúrák növény- és állattársulásainak (agrobiocönózisainak) elszegényedési folyamatához hasonló jelenség következik be.
Szerencsére Kardoskúton sem természetvédelmi, sem mezőgazdasági szempontból nincs még ok aggodalomra. A Duna deltájában levő hatalmas természetvédelmi területeken viszont a kutatók már szembe találták magukat ezzel a problémával, mert minél nagyobb egy terület, annál szembetűnőbbek az ilyen változások.
Európa belsejében ma már az ingatag biológiai kiegyenlítődésre sem lehet számítani, mert a területeket intenzíven művelik. Ahhoz, hogy egy közép-európai rezervátum állapotát tartóssá lehessen tenni, bizony időnként be kell avatkozni a rezervátum életébe, néha még olyaténképp is, amely látszólag összeférhetetlen a természetvédelemmel, így időről időre ritkítani kell a vadállományt, rendszeresen gyéríteni kell a rágcsálókat, a rovarokat és a gyomnövényeket. Ha ezt nem tennénk, a legszigorúbb védelem ellenére is lényegében hagynánk tönkremenni a védett területet. Azt azonban nagyon meg kell fontolni, hogy hol, mikor és milyen mértékben avatkozzunk be a rezervátum életközösségeinek az életébe.
A környékbeli tanyavilág, az egykori parasztgazdaságok folyamatos felszámolása is érezteti hatását Kardoskúton.
Az emberlakta helyeken egykor kialakult emlős- és madáregyüttesek igyekeztek kihasználni a lakott területen levő táplálkozási, rejtőzési és szaporodási adottságokat. Az ember távozása után a lakatlan tanyák használható épületanyagát meg a kivágott fákat elszállítják, a hátrahagyott vályog- vagy vert falak lassan szétmállanak, a környezetük elgazosodik. Emberlakta környezetben hét emlős- és tizenhat madárfajt, az ember távozása után visszamaradó, fás növényzettel körülvett romterületen tizenegy emlős- és tizennyolc madárfajt, a fák kivágása után kopáran maradt romok között pedig tizenöt emlős- és tizennégy madárfajt mutattam ki tízéves vizsgálatsorozat keretében. (A madarakra vonatkozó számok csak a fészkelőket jelzik; az alkalmi megjelenőket figyelmen kívül hagytam.)