Budapest, 1998. Magyar Országos Horgász Szövetség, 144 oldal, kiadói papírborítóban, jó állapotban.
Kiadó:
Magyar Országos Horgász Szövetség
700 Ft
"Múlnak az évek, s ahogy idősödik a horgász, úgy becsüli többre az életet; magáét és másét. Éppen ezért gyakrabban kegyelmez meg a kifogott halaknak. Úgy érzi vannak olyan halfajok, melyek különös kíméletet érdemelnek. Ha engem kérdeznének meg, sorrendben a következő halakat venném figyelembe elsősorban; éspedig a pén-zespért, a sebes pisztrángot és a régirégi időket idéző kecsegét.
A per a rangsorban azért kapta az első helyet, mert ez az egyetlen hal, amelynél szinte látszik hogy fél, főleg a kisebbjei néha elpusztulnak a vízből való kivétel okozta stresszhatásoktól. Mindig a legnagyobb óvatossággal helyezem őket vissza a vízbe (így járok el egyébként más retúr halaknál is). A pisztrángnál már más a helyzet. Itt az esztétikai érzés lép előtérbe. A sebes pisztráng olyan szép hal, hogy felséges megjelenésével, akár egy csinos fiatalasszony, szinte megköveteli - és jogosan - a hódolatot. Szépsége mellett azonban van egy olyan tulajdonsága, amely egyedülálló. Viszonylag kis termete ellenére annyira dinamikus hal, hogy horgászata felséges élvezetet nyújt. Nem hiába volt a pisztránghorgászat szerelmese maga Hemingway, aki pedig horgászhatott kedve szerint bármikor nagytestű mariinokra. Ki érti ezt? Az aki legalább egy pisztrángot fogott már életében. Őszintén megvallva engem is az első babonázott meg. Ki ne emlékezne az első pisztrángra, akár az első szerelemre?
Azért is okozott nekem nagy meglepetést az első pisztrángom, mert nem számítottam rá. Egy olyan pomerániai folyócskán horgásztam, ahol egy kilométer hosszan legkevesebb három szinttáj jellegzetességével találkozik az ember. Van itt pisztráng régió, pérszinttáj és a márna; tele dévérke-szeggel. Egy lerombolt kis vízi erőmű kaszkádja alatt foglaltam helyet, ahol buzogott a víz mintha forrna; és a levegőben élő halszag lengedezett. Bevetettem két könnyű fenekező készséget, akár egy vérbeli magyar horgász, talán azzal a különbséggel, hogy én a köny-nyű sodrású vízben mindig fölfelé dobom a csalit. Angolnára vártam és az est eljövetelére. Egyszer csak valami éktelenül megrántotta horgászbotom spiccét. Ekkor még világos volt, a víz kristálytiszta és az ólmom mögött a bevágás után egy kisebb halat láttam megcsillanni. Mi az ördög lehet? Ilyen kicsi és föl s alá rohangászik?"