Szőlősi Gyula(szerk.): Vásártörténet - Hídivásár

"A debreceni vásárok története eléggé ismert. Részint sok helyen, elszórva tudósítottak egyes részleteiről különböző feldolgozásokban, részint pedig önálló munkákban foglalták össze a róluk való ismereteket.Mindkét-féle feldolgozás megegyezik abban, hogy a debreceni vásárok nemcsak hazánk, hanem Középkelet-Európa legjelentősebb árucserealkalmai közé tartoztak. A következőkben ennek a nagy jelentőségű vásárnak csak azokkal a tényezőivel kívánunk foglalkozni, amelyek kialakulását, fejlődését lehetővé tették; amelyek szerkezetileg jellemzik a debreceni vásárokat és amelyek összefüggésbe hozták a többi magyar, kiváltképpen pedig a tiszántúli vásárokkal. Ezekre a kapcsolatokra az eddig elmondottakban is igyekeztünk kitérni. Különösen az egyes bemutatott vásárok áru- és vevőbeli vonzáskörzeteinek felvázolásánál irányítottuk a figyelmet a debreceni kapcsolatokra. Bármily szoros és kölcsönösen ösztönző is volt azonban Debrecen termelési- és értékesítési kapcsolata a közeli és távoli városokkal, vásárokkal, meg kell állapítanunk, hogy a debreceni vásárok alapját, fejlődési lehetőségeit az itt, Debrecenben folytatott mezőgazdasági, ipari termelés, az itt összpontosuló kereskedelem vetette meg.
 A mezőgazdasági és ipari termelés, a kereskedelem szerencsésen ki tudta aknázni Debrecen földrajzi előnyeit; azt, hogy peremvárosnak tekinthető, hogy fontos észak-déli, illetve nyugat—keleti szárazföldi utak kereszteződésénél, a Hortobágy neves átkelőhelyénél, számos fontos tiszai átkelőhelytől (Tokaj, Füred, Polgár, Luc, Abád, Lök, Szolnok stb.) körülbelül egyenlő távolságra van. A hely földrajzi energiáit és ennek megfelelően termeléseiket is csak fokozta az a körülmény, hogy Debrecen a nagy tájon, az Alföldön, közelebbről a Tiszántúlon belül is három kisebb tájnak a találkozásánál (Nyírség, Hortobágy, Sárrét) települt. Balogh István összegező megállapítása szerint ,,az ilyen útkereszteződéseknél több lehetőség nyílik az árucserére és a munkamegosztásra. A várossá válás okai között az árucsere és a munkamegosztás által kialakuló kézműipar jelentősége nem is vitatható. Ez által vált egy-egy hely valamely nagyobb táj kereskedelmi vagy ipari központjává. A kereskedelem és a fokozatosan specializálódó kézműipar emelte fel az ilyen központ lakóit a földművelésből élő, a személyileg is a földesúrhoz kötött szolgáló népek, a jobbágyok fölé. A nagyobb gazdagság tette lehetővé a személyi és gazdasági kiemelkedést biztosító kiváltságlevelek megszerzését, amelyek a rendi emelkedést tükrözik." Debrecen földesurai részben saját anyagi, részben pedig jól meggondolt politikai érdekeiknek megfelelően támogatták az ilyen irányú fejlődést (a Debreceni Dózsa-, a Hunyadi-család) és ezáltal Debrecen már a XV. században a Tiszántúl legszámottevőbb ipari- és kereskedelmi központjává fejlődhetett."