Szurmainé Silkó Mária: Ajándékomat megbecsüld! Töredékek Szabó Magda életművéhez

"Mi legyen a megoldás? A gyermek tulajdonképpen rendkívül logikus lény, csakhogy nem a felnőtt, hanem a saját logikája szerint gondolkodik. Tehát, amint azt Karácsony is mondja, nem egy harmincéves felnőtt elrontott képzetei, hanem egy tökéletes agyberendezésű tízéves lány elgondolása szerint gondolkozik. Nem lesz visszás neki, ha az imént tanult nyelvtani példamondatok gyakorlásában például Toldi Miklósról kell neki állítania vagy tagadnia, kérdeznie vagy felkiáltania, mindezt természetesen a számonkérés végeztével, mintegy utolsó ellenőrzésképpen, amikor már Miklós, aki a nyelvtani példák során személyes ismerőssé vált, minden tanult nyelvtani formát ráhúzott, a legnagyobb magátólértetődöttséggel fogadja, ha aztán a tanár veszi át a szót, s mesélni kezdi ugyanerről a Miklósról, hogy »egy, csak egy legény van talpon a vidékem. Vegyünk egy másik óratípust: irodalmat közöltünk, mondjuk a Toldi IV. énekét. Miklós megvívott a farkasokkal. Feszült érdeklődés kíséri a számonkérést, miután a testvér-ellentétek mindenütt gyakoriak, s a gyermek méltányolja a költő szigorú etikáját, a farkast és önmagát legyőző Miklós sorsában. A számonkérés a tartalmi ismertetéssel befejeződött, néhány gyors átvezető kérdés következik. Mondjuk, a hangutánzó és hangfestő szavakat akarom tárgyalni. Akkor az átvezető kérdéseim körülbelül ilyenek lesznek: Most képzeljétek magatokat Miklós helyébe. Halad a nád között. Mit hallhat? Megindul a képzelet, pattognak a válaszok: a nád zizeg, a farkas sunnyog, a réti madár fel-felsivít. Míg mondják, már írom is. Az osztály lelkesülten benne él a hangutánzó és hangfestő szavak tárgyalásában. Tulajdonképpen ő végzi a tárgyalást is. (Ezt a módszer szemléltetem a decemberi bemutató tanításomon is!)
Megtörtént az átmenet, a ráhangolás, tárgyalunk. A gyermek semmiből teremt új világot, eleven, érdeklődő a teremtés lázában. Első fokon, ahol nem lehet mindig kérdezve kifejtő módszert alkalmazni, s a tanáron van a magyarázat egész súlya, sose mulasszunk el egyes észleteket az osztály logikájára vagy fantáziájára bízni, a figyelem ugyanis oszcillál, pihenni kell néha, ezeket a pillanatokat szerencsésen hidalja át az idejében és helyesen feltett kérdés. Ezzel el is telt az óra háromnegyed része. Élményesítettük az áthajlást, az osztály közös munkával végezte a tárgyalást, most koronázzuk meg a munkát azzal, hogy fordítsunk a figyelem irányán, szegezzük azt most saját magunkról vissza az osztályra, s pihentessük meg a fáradt gyerekagyakat azzal, hogy számon kérjük tőlük a most közlött egységet, vázlatosan, könnyedén, hogy lássuk, mi maradt meg belőle. A gyermek magába mélyed, munkájának iránya ismét más, tehát változatos, szívesen fordul maga felé, a szétszórt mozaikokból egységes-kép alakul. Tanár és osztály jól végzett munkáját szerencsés és könnyű ismétlés mutatja."