V. P. Borovicka: Sátáni istenek szektái-4 szekta

Pompázatos fényűzés. Már az előszoba ajtajának kinyitásakor egzotikus illatot érzett az ember, talán a szantálfáét vagy az indiai áldozati pálcikák növényillatát. Rikító vörös bársony. Azonos színű szőnyeg. Az aranylevelekkel csillag alakba tagolt mennyezeten sárgaréz csillárok, akárcsak egy színházban. A helyiség első pillantásra kör alakúnak tetszett, valójában azonban az alaprajza hétszög, alighanem azért; mert némely okkult elméletek szerint a hetes különleges és nagyon fontos jelentéssel bíró szám. A falakat a mennyezettől a padlóig tükrök borították, s ez különös fényhatások alkalmazását tette lehetővé, kitágította a teret, és bizonyos szögekből a végtelenség benyomását keltette. Csupán az utóbbi időben oly gyakran alkalmazott ezoterikus piramis hiányzott, jóllehet a rajzai a dokumentumokban előfordultak. A világítást nagyon elmésen oldották meg. A sejtelmes és titokzatossággal teli szertartásokhoz, más világból érkező jelzések számára sötétségre volt szükség. A sötétben aztán gyengén foszforeszkáló ködök, nem földi hangokkal kísért váratlan villanások jelentek meg. Az elektronika ma sok mindenre képes, hiszen digitálisan irányított megvilágítási és elsötétítési programot ma már a nagyobb színházak többsége alkalmaz. A bűvészek, mint például David Coperfield, képesek a közönség előtt felemelkedni a térbe, röpködni a színpad egyik oldaláról a másikra, s a sportstadion térségében ötvenezer kíváncsi néző szeme láttára eltüntetnek egy gyorsvonatkocsit vagy egy villát a bejáratánál parkoló autóval együtt. A Naptemplom rendje szentélyének építésén hivatásos szakemberek dolgoztak, s a vég nélkül ismételt előadások nagyfőnöke nem takarékoskodott. Hiszen volt elég pénze. A szekta tagjai a fizetésüknek legalább a felét leadták, ám sokan belépéskor egész, nem csekély vagyonukat hozták adományul a Nagymesternek.