Budapest, 1984. Mezőgazdasági Kiadó, 421 oldal, Muray Róbert illusztrációival, kiadói karton-kötésben, jó állapotban.
1590 Ft
"Az általában használt medvebarlang kifejezés azt a tévhitet eredményezi, hogy a medve téli álmát egy, a köznyelvben a „barlang” szóval meghatározott tágas sziklaüregben alussza át. Vadász pályafutásom alatt több mint negyven ilyenfajta téli szállást láttam, de egyetlenegyet sem találtam barlangban. Az a repedés vagy üreg, amelyben a mackó meghúzódik, annyira szűk, hogy az ember első látásra el sem hinné, hogy egy több métermázsa súlyú hatalmas állat abban egyáltalában elfér. Tágabb hely azonban meg sem felelne céljának, mert a medve abban nem lelné meg a hideg elleni védelmet, amelyet a fenyőgallyakkal gondosan kibélelt üreg nyújt, Bejáratát a hó, egy szűk szelelőnyílás kivételével, rendesen teljesen elzárja. De a medve nem is ragaszkodik ahhoz, hogy szállását egy sziklafal üregében rendezze be. Az általam elrejtett legnagyobb medve egy, a szél által feldöntött fenyőfa tövében húzódott meg. Mikor az erdőnek ez a pátriárkája kidőlt az élők sorából, a felszínen terjedő gyökerek a közéjük ékelt földet is magukkal rántották. Ilyen formán óriási korongot alkottak, amelyre a középen eltört törzs úgy támaszkodott, mint a nyitott esernyőnek a nyele a tetőre. A kidőlt ős körül tenyésző fenyőfácskákat összevissza kuszálódó szederindák kapcsolták össze és egy oly keretet alkottak, amelyben a szél által összehordott hó szilárd fallá tömörült. Fiatal, nem egészen kinőtt medvék gyakran egy, lábon álló fa odvasban vagy annak gyökerei alatt húzódnak meg. Anyamedvék ellenben rendesen nehezen megközelíthető sziklarepedésekben hozzák vak és tehetetlen csemetéiket a világra. Ami már most a medve téli álmát illeti, úgy erre nézve is a legtévesebb nézetek és felfogások vannak elterjedve. Az alvás fogalmát és halálszerűségét igyekeznek kifejezésre juttatni. E felfogás semmi esetre sem felel meg a valóságnak. A medve téli visszavonultságának idején szemmel láthatólag nem süllyed abba az öntudaton kívüli állapotba, amely több apró emlőst, de még inkább a hüllőket jellemzi, midőn az életfunkciók legnagyobb része a megszűnés határáig lecsökken."