Budapest, é.n. Eisler G. Kiadása, 311 oldal, kiadói festett, illusztrált egészvászon-kötésben, az előzéklapon ajándékozási bejegyzéssel, kisebb kopásokkal, jó állapotban.
Nyomda:
Márkus Samu könyvnyomdája
"Ötven nap mult el, a nélkül, hogy Cyprien egyetlen gyémántot talált volna bányájában. Mindinkább megunta a gyémántkeresés mesterségét; balga szerencsejátéknak tetszett neki, a mig valakinek nincsen elegendő pénze ahhoz, hogy megvásároljon egy elsőrendű claimet és mindjárt egy tuczat kaffert alkalmazhasson, kik azt műveljék. Egy reggelen Cyprien egyedül bocsájtotta el Matakitot és Bardikot Steel Tamással a tárnába és ő maga ott maradt a sátorban. Még válaszolni akart Barthés Pharamond egy levelére, ki a Fok felé visszautazó elefántcsontkereskedővel küldte azt neki. Barthés Pharamond nagyon meg volt elégedve a vadászélettel s kalandjaival. Bele nem számitva az ehető vadat, már leterített három oroszlánt, tizenhat elefántot, hét tigrist és számtalan giraffot és antilopot. Mint a történetbeli hóditók, igy irt, a háboruból táplálja a háborut. A zsákmányból nemcsak az egész kis expedicziot táplálja, melyet magával vitt, hanem, ha akarta volna, nagyon könnyü szerrel tekintélyes nyereségre tehetne szert, ha a bőröket és elefántcsontokat eladná, vagy ha cserealkut kötne a kafferekkel, a kiknél jelenleg van. Levelét a következő szavakkal fejezte be: Nem volna kedved hozzá, hogy kirándulj velem Limpopóba? Odaérkezem a következő hó végével és ennek mentén szándékozom haladni egészen a Delagra öbölig, hogy a tengerhez jussak, Durbanba; arra köteleztem magam ugyanis, hogy bassutoimat ide viszem vissza... Hagyd el tehát rettenetes Griquelandodat néhány hétre és jöjj el hozzám, minél hamarabb... Cyprien épen még egyszer olvasta át a levelet, midőn rettenetes robbanás hallatszott melyet a telepen hatalmas lárma követett és kiüzte őt sátorából. Egész sereg gyémántkereső rohant nagy rendetlenségben és izgatottságban a bánya felé."