Budapest, 2004. 127 oldal, kiadói papírborítóban, jó állapotban.
800 Ft
"A tudat konkrét bizonyítéka annak, hogy a lélek jelen van a testben. Lehet, hogy a felhős égtől nem látjuk a napot, de a fény alapján tudjuk, hogy ott van. Ugyanígy lehet, hogy nem vagyunk képesek közvetlenül érzékelni a lelket, de a tudat alapján mégis következtethetünk a létezésére. A tudat távollétében a test csupán egy zsák halott anyag. Az, hogy ez a zsák halott anyag lélegzik, beszél, szeret és fél, csakis a tudat jelenlétének köszönhető. Valójában a test a lélek eszköze, melyen keresztül beteljesítheti tengernyi anyagi vágyát. A Gfta elmagyarázza, hogy a testben lakó élőlény „mintha egy anyagi energiából készült járművön utazna". A lélek hamisan azonosítja magát a testtel, s különböző életfelfogásait úgy hordozza egyik testből a másikba, mint a szél az illatokat. Ahogy egy gépkocsi sem tud vezető nélkül működni, úgy az anyagi test sem működhet a lélek jelenléte nélkül.
Az öregedéssel egyre nyilvánvalóbbá válik a különbség a tudatos én és a fizikai test között. Bárki megfigyelheti, hogy a teste állandóan változik az élete során. Nem maradandó, hiszen idővel egy gyermek teste is mulandónak bizonyul. Egy bizonyos időpontban a test életre kel, növekedni kezd, éretté válik, melléktermékeket (utódokat) hoz létre, majd elsorvad, s végül elpusztul. A fizikai test tehát valótlan, mert amikor eljön az idő, megsemmisül. Amint a Glta is magyarázza: „A nem létező számára nincsen állandóság." De az anyagi test minden változása ellenére a lélek belső megnyilvánulása, a tudat változatlan marad. („Az örökkévaló pedig változatlan.") Ebből logikusan adódik a következtetés, hogy a tudat sajátos jellemzője az állandóság, ami képessé teszi arra, hogy túlélje a test pusztulását. Krsna azt mondja Arjunának: „A lélek nem ismer sem születést, sem halált... ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el."