Wass Albert: A titokzatos őzbak

"Egy tisztáson cserkésztem át. Lemenőben volt a nap, sárga és vörös sugarakat vetett a pihenő erdőre. Valahol egy gerle burukkolva ringatta a csöndet. Éppen kiléptem egy bokor mögül, mikor dobogást hallottam. Megfordultam. És abban a pillanatban kővé meredtem az izgalomtól. A cserjésből hosszú szökésekkel egy suta rohant elő, s mögötte nyitott szájjal jött a bak maga! Gyönyörű kép volt. Az üzekedő suta kecses ugrásai, s a bak, ahogy űzte, elvakulva és szenvedélyesen, vágyakozva és haragosan... szívbénító gyönyörű látvány volt.
Néhány lépésre tőlem futott el a suta. És akkor véletlenül felém nézett és meglátott. Nagyot zökkent az ugrása, megállt. Meredten, felém "hegyezett fülekkel állt, szemei riadtkerekre nyíltak.
Megállt a bak is. Nem látott engem, de megállt, mert érezte, hogy valami nincsen rendben. Magasra tartotta a fejét, figyelt.
Megmozdultam, lassan emeltem a puskát. A suta riasztva böffent egyet, s néhány ugrással a sűrűben volt.
De a bak nem futott el. Csak nézett a suta után, felemelt fejjel, aztán kereken hordozta fejét a tisztáson. Kicsit idegesen, de büszkén, mint aki tudja, hogy nincs oka félni. Akkor meglátott engem. Egyenesen a szemembe nézett. Felemelt fejjel, merev tartással, egyenesen a szemembe nézett. Nem felejtem el soha ezt a nézést. Dac és büszkeség volt a szemeiben, megvetés és egy kis riadt csodálkozás. Olyan gyönyörű volt és olyan hatalmas, hogy a szívem összeszorult tőle.
A puska már vál Iámnál volt s ujjam a ravaszon. Még egyszer végignéztem pompás fejedelmi alakján a fegyvercső fölött, aztán eldörrent a llövés. Borzasztó nagyot szólt. Mintha kettéhasította volna a fejemet, az erdőt, mindent. Az őzbak gyorsat és nagyot ugrott, aztán összeesett.
Néhány másodpercig mozdulatlanul álltam és lihegtem az izgalomtól. Éreztem valamit, de az nem öröm volt. Valami szenvedélyes izgalom volt az, amit éreztem, hogy megvan, végre megvan! De nem rolt öröm. Nem tudom egészen pontosan elmondani, mert nagy és ritka érzés volt. De olyan volt egészen, mintha félig nagy öröm lett lna, félig nagyon nagy szomorúság."