Zboray Ernő: Tizenöt év Jáva szigetén

A szerző a  trianoni döntés után, Jáva szigetére költözött, ahol a sziget ültetvényein mint felügyelő és adminisztrátor dolgozott. Nagy érdeklődéssel tanulmányozta új hazája élővilágát, kultúráját, de rendszeresen publikált a magyar lapokban is. Az itt eltöltött termékeny időszak gyümölcse ez a könyv, amiben a szerző saját, eredeti fényképfelvételeivel illusztrálva osztja meg az olvasóval Jáva szigetén töltött tapasztalatait, élményeit.

"Ha háromszáz évvel ezelőtt valaki Jáva szigetére akart utazni, akkor végrendeletet csinált, elbúcsúzott hozzátartozóitól, testét-lelkét az Istennek ajánlotta és felült a Kelet Indiai Társaság egyik vitorlás hajójára, amely szerencsés esetben hét-nyolc hónap mulva ki is kötött Jáva partjain. De eltartott az út néha egy évig is, különösen, ha Afrika déli partjain a Jóreménység foka körül erős szelek fujdogáltak, vagy ha az Indiai Óceánon szélcsendes idő volt. Régi útleírásokban, holland és spanyol hajósok feljegyzéseiben, hátborzongató történeteket olvashatunk egy-egy utazásról. A Kelet Indiai Társaság, a világhírű Oost Indische Compagnie hajói, a borzalmasabbnál borzalmasabb eseményeket élték át. A vitroláshajók korában sohasem egy hajó indult el a távol keleti vizekre, hanem legalább három, de néha öt-hat is egyszerre. Elől ment a vezérhajó, utána a kísérő hajók. Spanyolország partjai körül rendszerint már szétverte a vihar a hajókat. A látóhatárról egy vagy két hajó már eltünt, senki nem tudott a sorsáról semmit. A vezérhajó befutott valamelyik kikötőbe, ott várta be elszéledt társait. Néha megérkeztek, néha nem. Vagy örökre eltüntek már az út elején. Ha megjöttek, akkor megint elindult a kis flotta. Pár napig együtt úsztak, azután ha vihar jött, megint szétverődtek. A Jóreménység foka még mai napig is a legveszedelmesebb része a világtengereknek. Az évszázadok során sok száz hajó lelte itt sírját a hullámokban. Ha sikerült körülhajózni a Fokföldet, akkor jött a hosszú hosszú út az Indiai Óceánon. Itt már legtöbbször kevés volt az ivóvíz, a tartályokban már csak bűzös, poshadt lé lötyögött. A friss élelmiszerek, zöldség, hús, gyümölcs elfogytak. Szárított halon, kukacos liszten, kukoricakásán élt az egész hajó."