A néma völgyben - Vadászírók elbeszélései

"Ellenkező estben már ezen is összeveszhetnének, minthogy ízlésük ebben is annyira eltér egymástól. Így azonban mindig megállapíthatja a vadász, hogy a kotorékba abba a részében, amelynek a bejáratát látja, borz lakik-e vagy róka, egyedül csak a bejárat alakjáról, még akkor is, ha sem borztölcséreket nem találja, sem lépésnyomokat nem tud az esetleg keménytalajon felfedezni. A különbség ugyanis elég nagy, mert abból áll, hogy a régi szemetet meg földelt, amit beköltözéskor mind a róka, mind a borz ki szokott kaparni a kotorékból, a borz magasra felpúpozza a bejárat előtt, a nyílást pedig jóval mélyebben, laposra ássa és egyengeti, és ezáltal a szeméttel vegyes, kikapart föld meg a bejárat közt egy árokszerű bemélyedés támad. A róka bejárata viszont mindig simán menedékes. Ezt a különbséget messziről meg lehet állapítani, anélkül, hogy a vadász lyuk környékét összetapicskolná, és gyanússá tenné a kotorék lakója számára a helyzetet, aminek az lenne a következménye, hogy az nem merne elindulni esti sétájára. Ez pedig nagyon megnehezítené ennek a mindenképpen zárkózott és hallgatag vadnak az egyébként elég könnyű vadászatát, mert amíg a kukorica érésével együtt meg nem hízik, vagyis amíg sovány és könnyen mozog, meglehetősen pontosan megtartja azt a jó szokását, hogy -mint éjszakai állathoz illik -naplementekor, azaz valamivel később kibújjék kotorékából, és útnak induljon. Ilyenkor könnyű meglőni, bár jó elkészülni arra is, hogy egy-két órát esetleg várni kell rá, mert arról szó sincs, mintha olyan pontos volna, mint például a beetetett disznó. A teljes besötétedés előtt azonban majdnem bizonyos, hogy megjelenik. Két sovány borzot lőttem így, lesen, kotorék előtt. Egyikből hatvan ével ezelőtt lábszőnyeg lett az íróasztalom alatt, s azt bizony már rég agyonrúgdostam;a másiknak csak a fejét tömettem ki vagy harminc éve, s ez ma is egyik dísze félbemaradt erdei múzeumomnak. Ezzel aztán abba is hagytam a borzvadászatot, amely egyáltalában nem volt sem érdekes, sem izgalmas, sem változatos, mert este – a kotorékja előtt nem kunszt meglőni, máskor és máshol pedig csak véletlenül lehet, amihez sem ügyesség nem kell, sem tudomány, csak szerencse , mint a lottóhoz."