Méliusz Antikvárium Antik könyvek, használt könyvek, régikönyvek

Allan Pease: Testbeszéd

Budapest, 2005. Park Kiadó, 222 oldal, 182 ábrával, kiadói papírborítóban, új állapotban.

Kiadó:
Park
Kiadás éve:
1989
Kiadás helye:
Budapest
Nyomda:
Kaposvári
Kötés típus:
papír
Terjedelem:
186
Nyelv:
magyar
Méret:
14x20cm
Állapot:
új
Súly:
204 g
1490 Ft


"Sok vizsgálódás és vita folyik annak felderítésére, hogy a nem-verbális jelzések velünk született, elsajátított, átörökített vagy valamilyen más módon szerzett tevékenységek-e. Bizonyítékokat gyűjtöttek össze vakok és/vagy süketek megfigyeléséből - akik hallás vagy látás útján nem sajátíthattak el nem-verbális jelzéseket - a világ számos különféle kultúrája jelzésrendszerének megfigyeléséből, valamint antropológiailag legközelebbi rokonaink, a majmok viselkedésének tanulmányozásából.
E kutatómunka erdményei azt mutatják, hogy vannak olyan gesztusok, amelyek mindegyik kategóriába beletartoznak. A legtöbb főemlős ivadéka például a szopás azonnali képességével születik, mintegy jelezve annak veleszületett vagy átörökített jellegét. Eibl Eibesfeldt német tudós megállapította, hogy a vakon és süketen született gyerekek mosolygó arckifejezése bármiféle elsajátítástól vagy utánzástól független, tehát velük született gesztus. Ötféle, teljesen különböző kultúrához tartozók arckifejezését tanulmányozva, Ekman, Friesen és Sorenson alátámasztotta Darwin eredeti felfogását a velünk született gesztusokról. Úgy találták, hogy minden kultúra embere ugyanazt az alapvető arcjátékot használja az érzelem kifejezésére, és ez arra a következtetésre vezette őket, hogy minden bizonnyal velünk született gesztusokról van szó.
Amikor a karunkat összefonjuk a mellkasunkon, vajon a jobb vagy a bal kar van felül? A legtöbb ember nem tudja biztosan megmondani, amíg ki nem próbálja. Egyik természetes mozdulatnak, a másik kényelmetlennek tűnik. Nyilvánvalóan öröklött, nem változtatható gesztusról van szó.
Még manapság is vitáznak arról, hogy egyes gesztusok elsajátíthatók-e kulturálisan, megszokottá váltak vagy öröklöttek. A legtöbb férfi például amikor felveszi a kabátját, jobb karját dugja először az ujjába, a legtöbb nő a balt. Amikor egy férfi népes utcán elmegy egy nő mellett, rendszerint feléje fordítja a testét; a nő viszont többnyire elfordul. Ösztönösen teszi-e? Vajon mellét próbálja védeni? Veleszületett női reakció-e vagy tudat alatt figyelve más nőket sajátította el?"


Laurent Gounelle: A férfi, aki boldog akart lenni

Luby Margit: Népmondák Szabolcs-Szatmárból

Polgári peres eljárások-Szerk.Dr. Gáspárdy László

Halász Előd: Magyar-Német kéziszótár

Frank Geron: Átkelés

Teddy Wayne: Jonny Valentine szerelmes éneke

Andrei Makine: Keletsirató

Władysław Szpilman: A zongorista

Hatvany Lili: Ételművészet, életművészet

Tóth Endre: Bizalmas vallomás-Dedikált!!

John Galsworthy: Forsyte-saga I-II.

Báró Eötvös József: A nővérek

H. Kolba Judit - Hapák József: Egyházak kincsei Magyarországon

Hargitai György: Az étel a legjobb orvosság

Móricz Zsigmond: Rokonok

Debrecen története 1693-1849-2. kötet

Pitrik József, Ulcz Gyula: Társadalmi-gazdasági mozaikok az uniós kapcsolatok tükrében

Lambrecht Kálmán: Herman Ottó élete

Gyionyiszij (Az egyetemes festészet mesterei)

Bíró-Weller: Angol-magyar kéziszótár