Almásy László: Az ismeretlen Szahara

"A vasút és a gőzhajó korszakával megszűnt a karavánközlekedés Egyiptom és Szudán között. Ma már kényelmesen utazhatunk Kairóból Khartumba. A Nílus-völgyben, az asszuáni gátművekig gyorsvonat száguld, ott pedig utasait és szállítmányait a nílusi gőzhajók veszik át. Az a két nap amely alatt a kényelmes, halkjáratú gőzös eléri a Szudán határát, Vadi-Halfát, bizonyára az utazó legkellemesebb emlékei közé fog számítani. Halfából a szudáni vasút hófehér vonata, a "napsugár-expressz" robog Khartumig. Ezt a vasútvonalat 40 évvel ezelőtt Kitchener hadserege rakta le a núbiai sivatag homokjára, amikor elindult, hogy felszabadítsa Szudánt a dervisek barbár járma alól. A pályát azóta állandóan javították, áthelyezték szilárd sziklás talajra és ma ez a sínpár Szudán forgalmának fő ütőere. A régi idők karavánútjait pedig betemette a szélhordta homok és a feledés... Elhaltak azok a sasszemű férfiak, akik egykor mint "kabírok"(útmutatók) vezették a hosszú tevesorokat a végtelen pusztaságon át. Már alig él egy-kettő azok közül, akik még járták azt az ősrégi karavánutat, amely valamikor Szudánt összekötötte Egyiptommal: A Darb el Arbain, a "negyven nap útja" legendává vált! Történelemelőtti időktől kezdve, egészen a mult század végéig, ezen az ősi útvonalon bonyolódott le a forgalom Közép-Afrika és Egyiptom között. Kiinduló pontja, a szudáni Drafur fővárosa El Faser volt, a Nílus völgyét Közép-Egyiptomban Assziut városánál érte el. Az arabok azért nevezték el a negyven nap útjának, mert a karavánok rendszerint negyven napig meneteltek a két város között, nem számítva azonban a pihenőnapokat az oázisoknál és a sivatagi kutaknál."