Barzini Luigi: Pekingtől-Párisig automobilon - Borghese Herczeg útja, 1908.

"Japánban, szintén egy éjszaka, Kvannon istennő, ugyancsak vénasszony és vénember képében, külön-külön oda faragta képmását két hatalmas fának a törzsére. És emez autografiák egyikét még most is tiszteletben tartják Kamakurában, aminek magam is szemtanúja voltam. Az istenség és az öregség gyakran egybeolvadnak az ázsiai legendákban, talán azért, mert az istenséget és az öregséget egyformán tiszteletben tartja a nép.
A folyó kissé megáradt a sok esőzéstől. Zavaros vize szeszélyesen kanyargótt homokos, széles medrében. Egy ponton a sziklás hegyoldal lenyúlt egészen a víz felületéig. Száraz időben a karavánok átgázolnak a Hun folyón, s a túlsó parton folytatják az útat. Mi nem mertük ezt megkoczkáztatni, mert a vízállás nagyon magas volt. Úgy határoztuk, hogy a hegyi utat válasszuk, amely hirtelen ugrással, merészen emelkedett előttünk s azonnal eltűnt a sziklák között.
És megkezdtük a hegymászást.
Az út a sziklába volt vésve s a hegyeknek minden szakadékát követte. Olyan szűk kanyarulatai voltak, hogy némely pillanatban tíz lépésnyire nem láttunk többé semmiféle kijárást, s úgy éreztük, hogy egyszercsak a mélységbe zuhanunk. Az út sohasem engedte látni, hogyan kanyarodik. Folyton meglepetésekben részesített bennünket. Jobb oldalunkon emelkedett a sziklafal. Balra, a meredek partján folytattuk utunkat. A fenekén, a mélységben a folyó hömpölygőtt. Amint fölfelé haladtunk, a folyó túlsó partján végtelenbe nyílt a szemhatár: Sang-kau-ho völgye s a Hvang-hva-san hegyek halvány, bizonytalan s szinte láthatatlan körvonalai tárultak elébünk. Tekintetünk elhatott messzire, a San-si szivébe. Koronkint az út keskenyebb lett. Némely ponton alig juthattak át rajta a kerekek. Ugyancsak aggodalmas pillanatok voltak ezek. A meredek szegélyére régmúlt időkben korlát falakat építettek."