Barzini Luigi: Pekingtől-Párisig automobilon - Borghese Herczeg útja

"Az Itala minden rendkívüli eszköz alkalmazása nélkül tette meg a hosszú utat majdnem mindig rossz, gyakran a leggyalázatosabb utakon, oly éghajlati és temperaturai viszonyok közt, melyek a legkeményebb próbára teszik a mechanikai szerkezetet. A vázat a zötyögős, kátyús út rázta, a motort erősen igénybe vették a meredek kapaszkodók, hol a kerekek meg-megcsúsztak a homokban, vagy az esőtől síkossá tett agyagban, vagy túlhevült a roppant lassú haladás hosszú óráiban, amikor nagyobb hőségben nehezen járható vidéken haladtunk. Ehhez járult a hőmérő tíz fokonként való ingadozása s az időjárás váltakozása, amely hol tartós szárazságban, hol esőben s állandó nedvességben nyilvánult, melyhez képest a gyorsaságot is állandóan s hirtelen változtatni kellett. Szóval, minden egyes rész a legvégső próbára volt téve, nem szólva a kerekekről és rugókról, melyek nem bírták ki a megerőltetést. Ekkora kísérletre még nem volt példa s abból a mintegy tizenhatezer kilóméterből, melyet megtettünk s melyből tizenkétezer esik szilárd út nélkül való területre, alig kétszáz métert haladtunk úgy, hogy az autómobilt nem a saját motorja, hanem egyéb hajtóerő vontatta. Meg vagyok elégedve az elért gyakorlati eredménnyel, ha az derült is ki belőle, hogy ezidőszerint még nem lehet egy hajtásra s anélkül jutni el Pekingből Párisba, hogy az ember a gépről le ne szálljon."