Cser Ferencné: Szabás-varrás

"Az ősember kétféle okból szedett magára ruhafélét. Először védeni akarta testét az időjárás viszontagságai ellen, másodszor, ha erre nem volt szüksége, ékességnek borította testére az elejtett vad bőrét, és virágindát, madártollat, kagylót stb. hordott díszül.
Ahogy fejlődött az ember, úgy fejlődött vele a ruházkodása is. De a két fő elv, amely ruházkodását megszabta, ma is ugyanaz maradt: a célszerűség, mely az egészségi szempontokat is magában foglalja, és a díszítés.
Az igazán szép ruha sajátossága a megfelelő anyag, az egyszerű vonal, az alak előnyeit érvényre juttató jó szabás és a gondos kidolgozás.
ízléses az a ruha, amely szépérzékünket kielégíti. Ehhez szükséges, hogy a ruha színe, formája, anyaga, szabása megfeleljen viselője korának, alakjának, az alkalomnak, az évszaknak stb.
Emellett a divat is szabályozza az öltözködést. Nem foghatjuk rá, hogy mindig szem előtt tartaná a
fenti szempontokat. Nem is követhetjük tehát vakon a divatot, annál kevésbé, mert a divat senkire sem kötelező.
El kell ismernünk, hogy a mai kor okosabb a réginél. Kialakított egy középáramlatot, a dolgozó emberek divatját. Ez is változik, kiegészül, de úgy, hogy azért a tavalyi ruha is hordható, átalakítható. Változása nem rohamos, és mindig alkalmazkodik a dolgozó ember életmódjához. Megvan benne a divat jellegzetessége, de letompítva, a túlzások elhagyásával. Ne tekintsük tehát divatnak és ne kövessük azt, ami kirívó és sérti jó ízlésünket.
A 'divat az emberi élet természetes kísérő jelensége. Az ízléses öltözködés kifejezője az ember egyéniségének.
Természetesen a divatnak is vannak olyan szabályai, amelyeket a jó ízlés miatt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Többféle különleges testalkatot különböztetünk meg:"