Czifferszky István: A sete bárány és a kuvasz (történetek kutyákról)

"Másik embert pedig nem tud felfogadni, mert a katonaság minden épkézláb embert behívott. Valamirevaló suhanc, bojtárnak való meg nem akadt kedvére való. így azután maradt a Béni, akinek hét gyermeke miatt nem kellett bevonulnia. Ezért a sok gond mind reá meg a két kuvaszra zúdult. Mert Béni egymaga volt számadó juhász, nyájterelő juhász, ellető juhász meg fejő juhász is. Mindig az volt, aminek éppen lennie kellett.
A beteg birkák orvoslását már meg sem érdemes említeni. Röviden szólva: két marokra fogta a munkát, mert a népes családnak kellett az étel, ruha, bakancs. Ezen igyekezetében serkentette még az is, hogy gazdájának olyan nagy volt az ismeretségi köre Huszton, Ra-hón, de még Ungvárott is, hogy könnyen árthatott meg segíthetett az embernek.
Azokról a Budapestről érkező méltóságos és kegyelmes urakról, akik vadászni utaztak ide, s akiknek az érkezésekor még a gazda is villámgyorsan lekapta a kalapját, úgy hajlongott előttük - már beszélni sem érdemes. Ezek az urak mindig a gazdánál szálltak meg. Ilyenkor volt ám eszem-iszom! Hajtok a vadászathoz, fogat, meg ha kellett, hátas és málhás ló is.
Ezért nem hagyhatta el a birkákat Béni egész évben jóformán egy napra sem. Most is, hogy leoldotta Betyárt a láncról, megnézte, hogy a kuvasz - szokásához híven - háromszor-négyszer körülrohangálja a hodályt, majd a jókora terület.- ez egyszersmind szérűskertnek is szolgált - kerítését vizsgálta meg, és csak azután kezdett nyugodtabban sétálni.
Béni lámpát gyújtott, és a házilag főzött jó lúgos szappannal megmosta a kezét. Azután megtömte a pipáját, pöfékelni kezdett, miközben a családra, a háborúra és a birkákra gondolt.
Gondolhatott ő sok mindent a világról és annak viselt dolgairól, arra azonban sem ébren, sem álmában nem gondolt, hogy milyen bitang helyzetbe kerül, nem is olyan sokára, a sete bárány miatt. Mint minden helyzetnek, a jónak is meg a rossznak is van kezdete, közepe és vége. Béni bitang helyzete azzal kezdődött, hogy amikor a gazda kijött a karámhoz megnézni, milyen a szaporulat, Béni jelentette neki a sete bárányt. A gazda azt felelte, hogy most vágtak két disznót, maradjon a sete bárány, hadd nőjön az anyja tején. Azután majd csak jó lesz valamire. A jelentés után végigvizslatta a hodályt, és szemlátomást elégedetten távozott. A szánról még visszaszólt Béninek, hogy másnapra küld egy embert, ő pedig - mármint Béni - hazamehet a családjához, de sötétedésre itt legyen."