Dobó Ferenc: Sporthorgászat

A pontyra nézve alkalmas helyen azonban már a horgásznak is a legtapasztaltabbak közül kell lennie, hogy a pontyot kapásra bírja. Az élelemben szegény mélységbe menekült pontyot ellenben, - feltéve, hogy a menekülése nem a bő táplálkozás folytán magasra emelkedett hőmérsékletének csökkentése céljából történt; amikor az újabb hőfejlesztő táplálék felvételétől egyidőre tartózkodik, ha a megfelelő hőfokú vízréteget eltaláltuk, különösen egy-két sikerült feletetés után, minden nehézség nélkül kifoghatjuk. Ha pedig a kora tavaszon, április utolsó harmadában próbálkozunk az erősebb éjjeli lehűlés és az ugyancsak kellemetlen nappali idő miatt, a még ilyenkor majdnem teljesen élelem nélküli, csupáncsak. A ponty természetes tápláléka cím alatt ismertetett levélbábú rákok által megelevenített mélységbe menekült pontyra horgászni, - amely időben a ponty éppen ezen levélbábú rákok kedvéért többnyire víz közt, a talaj felett is szívesen tartózkodik; egy meleg, a már megszokott hőmérsékletű vízrétegben - még előetetés nélkül is számíthatunk kapásra. Nagyban fokozhatjuk azonban az eredményt, ha a dévérkeszeg horgászatánál leírt módon a vízközt tartózkodó pontyokat lágypéppel kevert eleséggel előetetjük. Hogy a pontyok ebben az időben milyen előszeretettel tartózkodnak a magas vízoszlop legállandóbb és legmelegebb, többnyire talajfeletti rétegében, különösen akkor tapasztalhatjuk, ha a meleg április végi, május elejei napokat minden átmenetnélküli borús, hideg, szeles napok váltják fel, avagy még az éjjeli fagyok is jelentkeznek. Én harmadmagammal egy korán felmelegedő zártvízben április 28-án és 29-én egy-két napi szokatlan melegről váratlan gyorsasággal hideg, szeles, borultra vált időben két napon át horgásztam. Első nap a partmenti keskeny nádszegélyen belül 1/2 méteres mélységben a talajra eresztett, részint gilisztával, részint pépfélével csalizott horoggal próbálkoztam, míg a horgászathoz mitsem értő szomszédunk, találomra 4-5 méterre eresztett, a talaj felett úszó gilisztával valami lehetetlen módon csalizott horoggal, amelyet egy hosszú rúd segítségével mindannyiszor, ahányszor csak a feléje szembefúzó szél a tutajt kiverte, mintegy 10-15 m távolságra újra meg újra behajította, hogy ezt a műveletet rövid időközökben megismételhesse.