Dr. Csernus Imre: A nő

"A gyerekek óhatatlanul  leutánozzák a szülők mintáját, de ennek a kudarca náluk sokkal korábban manifesztálódik, húszas éveik vége felé, harmincas éveik elején. A szülők sokszor nem is tudják mindezt. A gyerekeik sokszor haragszanak rájuk, sokszor nem is akarnak velük beszélni sem. Ezeket a szülőket azonban nem félreállítani kell, hanem a megfelelő helyre rakni. Sokan a lányok közül  egy idő után elkezdenek gondolkodni, hogy szeretnének-e olyan életet élni, mint az anyjuk? Nézzük a 24 órás sztorit, amelyet manapság oly sok hölgy űz. Egy középkorú nő élete manapság miből is áll, ha a gyermeke kicsi, vagy akár egy kicsit nagyobb? Felkel, általában egy időben a férjével, vagy a pasi egy kicsit megelőzi, és elhúz a francba melózni. A hölgy felkel, reggelit készít. Ha iskoláskorúak a gyerekei, akkor megnézi, minden be van-e csomagolva, vagy nem is nézi meg, és elviszi a gyereket a suliba, hogyha kicsi. Elrohan dolgozni, munka után felszedi a kölyköt, hazarohan. Otthon várnak rá az egyéb teendők, a gyerek már otthon van, veszekszik vele, hogy miért nem tanul, a férj valamikor hét-nyolc óra felé érkezik haza, sokszor kapatosan - mert a férfiak a feszültségeiket legtöbbször így vezetik le -, a nő közben a csekkeket intézi, gondolkodik, hogy beugorjon az ábécébe, főz valamit, elkészíti a vacsit.  Végigrohanja a napját, másokkal foglalkozik, s ebben az egész, egynapos sztoriban csak azt nem látom például, hogy ez az ember nőként hogyan becsüli meg saját magát? Mert anyaként, dolgozóként funkcionál. S nőként? Na, mikor? Sokan azt mondják, hogy a férjük semmit sem segít. De ezt miért engedik meg? A kiadóban volt egyszer egy beszélgetés, amelyet fontosnak tartok, mivel sokan gondolkodnak így."