Dr. Élő Dezső: Sarród monográfiája

Szembetűnő jelenség a falu építkezésénél, hogy az egyenes utca vonalából egyik-másik ház 2-3 méterre is kiugrik. Ennek ellenére a kaput és az ajtót az eredeti vonalba viszik vissza. Így a tornác utcai része szabadon marad. Ezt nevezik kunyhónak. Ide nyílik az első szoba keskeny ablaka, az u.n. „leső”, amin a „kíváncsiskodó” asszonynép nézeget a falun végig. A tornác a módosságot is kifejezi. A gazdag tornáca kőoszlopos, a nem olyan tehetősé falábas, a szegényé nyitott. Két ajtó vezet az épületbe. Az első ajtón át a konyhába, az utolsón a kamrába lehet jutni. A konyha feltűnően sötét. Legtöbb helyen még a nyitott tűzhely, a „nyitott konyha” található. „Rossz praktika ez. Nem győzünk utána tisztogatni. Hull a korom a kéményből, a füstöt meg a szél veri vissza”, panaszkodnak a háziasszonyok. Ma már közkedvelt a „fujtott konyha” a takaréktűzhellyel. A sarródiak otthon sütnek. Ez a szokás a háború maradványa. Háború előtt mindenki a péknél sütött. A falu pékje háborúban volt. Ezt a mesterséget senki nem folytatta. Szükségszerűségből kezdtek az otthoni sütéshez. Ezért nincs a falukban pék. Az ajtóval szemben levő, itt-ott még meghagyott mestergerendára aggatják a cifra, virágos tálakat. A tűzhely felső peremén a poharak sorakoznak. A használatban lévő tálak a falon függő tálasban találhatók. Vizespad, konyhaszekrény még a szegényebb háznál sem hiányzik. A konyha tehetősség szerint földes, téglás vagy cementlapos. Falát meszelik, az alját pedig pirossal húzzák el. A ház legtisztább része a konyha. Féltik is, mert csak nagy napokkor és a nyári forróságban főznek itt. A konyhából legtöbbször az üvegajtón át jutunk az első szobába. Ez a gazdáknál piktorozott és padlós, míg a szegényebb és az ósdi házaknál meszelt és földes. A fal mellett állnak az ágyak, magasan megrakva ágyneművel.