dr. Jakucs László: Aggtelek és környéke

"Az Aggtelekvidéki-hegységnek ahogy az általunk tárgyalt terület egészét nevezzük, két folyó, a Sajó és a Bódva képezik a természetes határait. Ezek a folyók azonban nemcsak körülfogják hegységünket, hanem annak valamennyi felszíni folyású vizét is magukba gyűjtik. Mégpedig igen érdekes megoszlásban, amennyiben a kaptúravonaltól É-ra eső hegységrész vizei csaknem kivétel nélkül a Bódva, míg az attól D-re fekvő fedettkarsztok vízfolyásai a Sajó hatáskörébe tartoznak. A terület É-i határát jelentő Csermoslya patak és mindössze egy-két karsztforrás (Gombaszögi-források) kivételével, a karsztfennsíkok vizei egyértelműen és feltűnően K-re tartóak, s a triászhegységet K-Ny-i csapású, hosszú lefutású völgybevágásaikkal több vonulatra osztják. Ez igen feltűnő jelenség, mert pl. Szilice körzete, ahonnan a vizek a Torna völgyén át az innen légvonalban mintegy 28 km-re levő Bódva völgy irányába keresik lefolyásukat, a Sajó völgytől mindössze 4 km távolságra esik. Nemcsak a felszíni vízfolyásokra vonatkozik azonban ez a megállapítás, hanem a karsztok felszín alatti vízjárataira is. A Domica, vagy akár a Vass Imre-barlang, amelyeknek vízgyűjtői ugyancsak a Sajóhoz esnek közelebb, szintén a Bódva völgyi erózióbázis (eróziótalp, legmélyebb térszín) felé törtetnek. Ezek a jelenségek annyira feltűnőek, hogy már-már arra mernénk következtetni, miszerint a mellékvölgyek kezdeti bevágódásának idején, amikor a mai hidrográfiai rendszer irányjellegei kialakultak, csak a Bódva völgye játszott szerepet a hegység életében. Azaz más szóval: a Sajó völgy ekkor még a mai helyén nem létezett, s így a karszt föld alatti vízfolyás-irányainak meghatározásában sem gyakorolhatott depressziós jellegénél fogva irányító hatást."