dr. Ursula Jacob: A csontritkulás természetes gyógyítása

"Harmincöt év felett már ritkul a csontszövet. A fordulat lényegében a pubertás kor lezártával kezdődik és innentől kezdve csak romlik a helyzet. A csontok tömege és erőssége nem növekszik tovább; először ez a folyamat megáll, majd egy lassú degeneráció - leépülés - indul meg. Ez természetesen olyan lassú, hogy hosszú évekig is eltart, és a kezdetén nem is lehet észrevenni. A harmadik évtizedünk közepén a csontállomány mérlege a leépítés irányába mozdul el, ami azt jelenti, hogy több szövet épül le, mint amennyi keletkezik. Hogy ez a fokozatosan kialakuló hiány milyen mértékű lesz, nagyrészt attól függ, hogy a helyes vagy a helytelen életmódot választjuk-e. A természet szervezetünket nagyvonalú tartalékokkal látta el. Miért kezdődik akkor a csontállomány leépítése ilyen korán? És miért lesz a csontritkulás egyre gyakoribb? Talán a csontváz, mint rosszul sikerült konstrukció az oka mindennek? Három világos válasz adható e kérdésekre. A magasabb életkor: még egy-két generációval előttünk is Európában az átlag életkor várható felső határa negyven év körül volt. Időszámításunk kezdetén még ennél is legalább tíz évvel rövidebb ideig éltek az emberek. Erre a 30-40 évre a csontszövet tartóssága megfelelő volt. Ebben az időben az emberek még a csontritkulás kialakulása előtt meghaltak. Kiegyenesedett járás: több százezer évvel ezelőtt elődeink elhatározták, hogy két lábon fognak járni. Ezáltal felszabadultak a kezek más feladatok elvégzésére, és környezetünk megfigyelésének lehetősége is kiszélesedett. Ezekért az előnyökért azonban drágán meg kellett fizetni, mert a gerincoszlop és a test tartószerkezete még a mai napig sem tudtak tökéletesen átállni a teljesen új mozgásforma következtében megváltozott terhelésváltozásra. Jellemző, hogy a négylábúak általában nem kapnak oszteoporózist."