Eötvös Károly: Tünemények

"Volt egy barátom itt Budapesten. Nagy miveltségü, derék, nemes lélek. Ábrándozó, nagy eszmékért lelkesülő, mélyen érző, de bús kedélyű férfiú. E tulajdonságainál fogva nem kellett volna ügyvéddé lennie. De hát ügyvéddé lett.
Ügyvédnek is bevált. Volt néhány országos hirü pöre. Becsülte az egész főváros s minden bíróság. Becsülték és szerették még az ügyvédek is.
Sajátságos rögeszméje volt, ugy gondolkodott, hogy más pénzét egy pillanatig se szabad magánál tartania; ha pedig a félnek rögtön át nem adhatná: akkor vagy a bírósághoz, vagy a bankhoz, vagy valamelyik takarékpénztárban rögtön le kell tennie. És úgy gondolkodott: ha akár pénzt, akár más értéket átad valakinek, közjegyzői nyugtát kell vennie mindenről s azt a nyugtát el kell tennie örök emlékül az utódok számára. Ki tudja, mikor kereshetik az ember fián? Legyen nyugta mindenről.
Ö is adott nyugtát mindenről, a mit átvett, mindenkinek. E rögeszme ugyan okos rögeszme volt, de én mégis furcsán jártam ezzel egykoron. Most már elmondhatom életének e kis történetét, minthogy régen meghalt, régen eltemettük s régen elfeledtük, ügy emlékszem: Eszterházy Izidor volt a neve.
Mikor már hires ügyvéd volt: megházasodott. Beleszeretett egy szép lipótvárosi lányba, akadály nem volt, elvette feleségül. Tegyük fel, hogy a lányka neve Platz Piroska volt.
Az esküvő napján az esküvő után, de a nászlakoma előtt, a hogy szokás is, illendő is, átvette szülőitől a lányt is, a ki most már hites felesége volt és átvette a hozományt is. Volt egy budai királyi közjegyző jóbarátja, őt hívta el házassági tanúnak is s ő előtte vette át az asszonyt is, a hozományt is.
Az asszony egy darabból állott, de a hozomány többféle volt. Készpénz, értékpapír, bútorok, konyhaszerek, ruhák, fehérnemüek, ékszerek, jegyajándékok, ezüstnemüek s több effélék. Mindez szép rendben és tökéletes pontossággal beiródott a köqegyzői okiratba. Nem volt szabad kihagyni egy gyüszüt se. De nem volt szabad kihagyni az asszonyt se. Az én barátomnak, az újdonsült férjnek szent meggyőződése volt, hogy neki az asszonyról is nyugtát kell adnia, igy kívánván azt a törvény, a jó rend és az ügyvédi tisztesség.
Két helyen is előfordult az írásban az asszony. Először a közjegyzői okirat mellékletét képező leltárban a többi czókmók között ily szavakkal: 1. Platz Piroska volt kisasszony mint most már hites feleség. Másodszor:..."