Fekete István: A koppányi aga testamentuma

"Csend volt a fonódi várban. A lovászok kihajtották a lovakat éjszakai legelőre, mert nappal a legyektol nemigen nyughattak. Utánuk felemelkedett a híd, és a lovak beledobogtak a szürkületbe, mely ködös homályt lehelt, és borzongó kezét rátette a nappali hangokra.
Békén legelhettek a lovak a nádban. Ismeretlen utak vezettek a kis földszigetre, melyről lovat lopni alig-alig mert valaki. Egy-egy kétségbeesett csavargó vagy ismeretlen lókötő ha meg is próbálta néha, otthagyta a fogát.
Ide tévedt be „az a szegény Graus" - ahogy Fitzek mester mondta Kunfynak -, és megtévesztették a szanaszét legelő lovak. Megtévesztették és könnyű prédára ingerelték a nemes vallont, mert sehol egy csikós, sehol egy lélek. Csak a gyanútlan lovak.
A jeles Graus azonban nem volt gyanútlan, s mielőtt végleg elhatározta volna magát, két óra hosszat hasalt a sásban, s csak akkor indult a legközelebbi lóhoz, amikor meggyőződött, hogy a lovak őrizetlenül vannak.
Ez a meggyőződés később ugyan szomorú tévedésnek bizonyult, de hát honnét tudhatta volna Joachim de Katzián hűséges embere, hogy egy pár szem már azóta figyeli, mióta letért a fonódi útról, megpillantva a távoli lovakat.
Ez a két szemet Suta Gyuri vallotta magáénak, aki szellős magasságban egy fűzfa koronájában ült, és inkább érdeklődéssel, mint haraggal szemlélte Graus mesterkedését.
Ez a fűzfa messzelátó-őrhely volt, ahol egy-egy legény figyelte a környéket, míg a többiek vadásztak, halásztak vagy aludtak. Elsősorban aludtak, mint most is, és köztük Bogics Markó is, aki ellenőrizni jött a lovászokat. Az őrszemet azonban helyén találta, s mivel a legények sült halat ígértek ebédre, közibük heveredett a hűvösre, s most alusznak oly mélyen, hogy - a látszat szerint -még az égzengésre sem ébrednének fel. Ez azonban csak látszat, mert egyszer csak vijjogni kezd egy ölyv, és a legények azonnal felülnek.
- Mi az? - ébred fel Markó is.
Az egyik legény egy távolabbi bokor mögé csúszott, s onnét integetett Gyurinak, aki olyan tökéletesen utánozta az ölyvet, hogy már egy valódi ölyv kezdett felelgetni neki.
Gyuri különféle jelekkel értesítette társát a történtekről, aki visszakúszott a többiekhez.
- Azt mondja ez a Gyuri - suttogta -, hogy valaki lovat akar kötni. Meg azt is, hogy körül lehet állni. A másik nagy fa előtt van... bújik a fűben...
Most megszólalt egy öreg legény, aki látszólag parancsolt a fiatalságnak."