Gazda Klára - Haáz Sándor: Székelyek ünneplőben

"Székelyföld az egyik magyar néprajzi csoport, a hajdan határőrszolgálatot teljesítő s ezért kollektív nemességet élvező székelység lakóterülete Délkelet-Erdélyben. E földrajzi fogalom jelentése az idők során némiként megváltozott. Évszázadokon át Maros-, Udvarhely-, Csík és Háromszéket, valamint a Tordához közel fekvő Aranyosszéket értették rajta. A szék kifejezés a feudális magyar államban autonóm bírói és közigazgatási fórumot és az annak hatókörébe tartozó területet jelentette. A székelyeken kívül székekben éltek a szászok és a kunok is. Az 1874-es adminisztratív rendezés során megyékké szervezték át az autonómiájukat veszített székeket, és egyszersmind kiigazították, illetve bizonytalanná tették a Székelyföld közigazgatási határait: Háromszéket és udvarhelyszéket néhány peremvidéki faluval egészítették ki, Marosszéket és Aranyosszéket viszont megszüntették azáltal, hogy a volt Torda megye kerületeivel egyesítették. Később a román államhatalom közigazgatási reformjai a hagyományos megnevezések, illetve az etnikailag homogén területek ellen irányulván, román lakosságú falvakkal, kistájakkal egészítették ki az egykori székely megyéket. A jelenleg érvényes, 1969-es megyebeosztás szerint Háromszéknek nagyjából Kovászna megye felel meg, az egyori Csík-és Udvarhelyszéket jórészt Hargita megye egyesíti, bár egyik sem teljesen azonos elődjével. Maros megyéhez néhány Beszterce-Naszód, Kolozs és több Kis-Küküllő megyei falut toldottak, olyannyira, hogy a románság enyhén túlsúlyba került benne. A peremvidéki falvak koronként eltérő besorolását jól jellemzi Felsőrákos példája, mely eredetileg Felső-Fehér, aztán Udvarhely, majd Kovászna megye községe."