H. G. Wells: A művészetek fejlődése

"Kifinomult kényelem volt, csupa pompa és ragyogás, hogy büszkeségüket vagy érzéki vágyaikat kielégítsék. Az ilyen kifinomult élvezeteket, másszóval a fényűzést, minden kor moralistái erősen megrótták s lehet, hogy az emberiség erényeinek és boldogságának valóban inkább az vált volna a javára, ha az élet elemi szükségleteit senki se nélkülözte volna, fölösleges örömeit ellenben mindenki. De a társadalom mai tökéletlen rendjében, úgylátszik, mégis csak a fényűzés az, bűnből vagy erényből fakadt légyen is, amely a vagyon egyenlőtlen elosztásának a következményeit kiküszöböli. A szorgalmas kézműves és az ügyes művész, akinek nem jutott rész a földi javakból, e javak tulajdonosaitól önkéntes adót kap s a vagyonos ember saját érdekében is fokozni igyekszik a föld hozadékát, amelynek a segítségével újabb örömöket vásárolhat magának. Ez a folyamat, amelynek különös hatása minden társadalomban érezhető, sokkal szélesebb körben érvényesült a római világban. A tartományok ereje hamarosan kimerült volna, ha a fényűzési cikkekkel folytatott kereskedelem és e cikkek gyártása révén a szorgalmas lakosság hamarosan vissza nem szerezte volna azokat az összegeket, amelyeket Róma ereje és tekintélye préselt ki belőlük." És így tovább. S a virágos nyelvű leírás minden lapján felötlik egy-egy gúnyos megjegyzés."