Horváth Sándor: Szőlő a házikertben

A trágyázás

A szőlő trágyázása sok gondot okoz a szőlésznek. Mindenféle „biztos" módszert kidolgoztak, mindenki másra esküszik. Talán leghelyesebb a fürt- és vesszőtermés aránya, a növény és környezete közt kialakult termőegyensúly elve alapján meghatározni a trágyázás gyakoriságát, módját és az adagok nagyságát. A trágya hatását a növekedő terméshozam, a növény erőteljes fejlődése jelzi. A trágya-, illetve tápanyaghiányt a csökkenő fürt- és vesszőtermés mutatja.
Kiskertben a gazda szőlőt figyelő szeme a legjobb műszer a tápanyag-utánpótlás rendszerének és módszerének kialakításához.
A 84. ábrán bemutatom a mély, trágyákkal feldúsított termőréteg kialakításának a módját.
Az ismételt szerves trágyázáskor a már korábban lehelyezett szervesanyagréteget kár megbolygatni: csak a trágyát behálózó gyökereket roncsoljuk szét, siettetjük az ásványosodást, a humuszanyagok szétbomlását.
A trágyázás mélységét sem szabad mereven szemlélni. Tehát a 84. ábrán bemutatott módszert se vegyük egyedüli jónak. Ha kell, módosítsunk rajta!
Pár sorban leírom most, milyen tényezőket kell figyelembe venni a trágyázási mélység megállapítása előtt. A tápanyagok vízben oldva válnak a növény számára fölvehetőkké. A csapadék mennyisége, eloszlása, a talajvíz talajfelszíntől való távolsága tehát fontos tényező a trágyázási mélység meghatározásakor. Vizes években sekélyebben (25 cm), száraz években mélyebben (35—40 cm) trágyázhatunk.