Ifj Gaal Mózes: Mildi meséi

"Szaladtak, szaladtak, míg egyszerre ritkulni kezdett a Rengeteg, az ég átderült a lombokon, a kék ég, rajta nagy felhőcsigák. Lenn pedig pázsittá lej tett a talaj, kavicsok csikorogtak és hirtelen felcsillant Mildi előtt a tó, a fákon át, a sötét, mozdulatlan tó, ahogy Bálán beszélte: liliomokkal, hínárkákkal végtelenül telenőve. A közepében pedig ott pihent a sziget. Köd burkolta. Semmi, semmi sem látszott belőle, csak a megrázkódó gyönge szél lehelt valami mézédes illatot.
- Oda, oda - sóhajtott Mildi és letérdelt a parton. Bálán sajnálkozva hajtotta a fejét Mildi vállára:
- Én nem tudok neked tanácsot adni, nem is tartok sokat magamról. Egész nap szaladgálok és nincs tele a fejem gondolatokkal. De tele van Zumilláé, a selyemtollú Zumilláé, aki a bagolykastély úrnője. Menj hozzá. Én ugyan ki nem állhatom, mert senkivel sem barátkozik, maguknak élnek ketten a bátyjával, Trafkóval, aki még nála is gőgösebb és mindenkire ráförmed. Ott laknak egyedül a sziklakastélyukban és senki sem szereti őket, de mindenfélét beszélnek róluk, mert ki tudja, hogymint élnek a zord kastélyukban. Nagyon öregek, mert mindenki úgy emlékszik, hogy mindig ott laktak és mindig öregek voltak. Pedig Trafkó régente nagy csatákat vívott az ölyvekkel és megtépte Hiri-Hirót, az ölyvkirályt is. Azóta kitérnek előlük, nem zavarja őket senki, de nem is látogat hozzájuk senki. Annyi bizonyos, hogy Zumilla sokat tud, talán mindent tud, hiszen éjjel mindig fenn surrognak magasan a levegőben, kerek szemükkel mindent látnak és mert sohasem beszélnek senkivel, hát biztos az is, hogy semmit sem felejtenek el, amit láttak. Ha nem félsz tőlük, menj el Zumillához, talán tud neked tanácsot adni!
Balán végignézett Mildin és még azt mondta:
Én csak annyit mondhatok, hogy ne is gondolj a szirmok szigetére, amíg ezekben a rongyokban jársz, így sose léphetnél be oda. Aztán gondold meg azt is, hogy nem boldogság az, ha valaki ágról-szakadtan lézeng olyan helyen, ahol minden pompa és gyönyörűség. Bizonyosan van neked is szíved, azért figyelmeztetlek, hogy a virágok, akik ott laknak, mind nagyon hiúk és kegyetlenek."