Kampis Antal: A magyar művészet a XIX. századig

De erőteljesebbé vált ez a francia hatás a XIII. század első felében. A vértesszentkereszti apátsági templom rendkívül nemes munkált kőfalai, háromkaréjos fő szentélye, rendkívül dús, alakos és díszítményes faragványai (állat- és emberalakos, növényelemekből szerkesztett oszlop-, pillérfők, boltozati zárókövek stb.), kereszthajója és négyzettornya francia építésvezetőt sejtet. Ma már, sajnos, ennek is csak romjai állanak a helyükön. Faragványainak nagy része Tatán és Múzeumban és az ottani park romantikus műromjába építve látható. További nagyszabású rendi templomok egészítik ki a XII, XIII század összefolyó évtizedeiben emelt épületek sorát. Eddig szinte kizárólag a bencések monostorai és templomai uralkodtak az országban. 1182-től (a zirci monostor alapításának éve) azonban eleven ütemben terjeszkedett a ciszterci, 1190-től a premontrei rend is. Mindkettő a francia román stílusú építőművészet körében érlelte meg templomainak sajátosságait, s ezeket a sajátosságokat ültette át, bárhol telepedett is meg Európában. A cisztercieknek mindössze egyetlen középkori templomuk, az egykori Bélapátfalva (Bélháromkút) apátságának temploma maradt meg viszonylagos épségben. Építésének késői kelte ellenére (1232) tiszta román stílusú építő- és díszítőformák hordozója. Háromhajós, kereszthajóval ütköztetett egyenes fallal lezárt, három szentélybe végződő, torony nélküli bazilika. Nyugati homlokzatán bélelt rézsűs két bejáró ajtó és kerek rózsaablak nyílik a hajókba. Belső terét négyszögű pillérek osztják. Faragott díszítménye, híven a cisztercita hagyományokhoz, nagyon takarékos. Homlokzatát a több színből válogatott kőhasábok szabálytalan villózása élénkíti.